Az ítélet abban a bírósági eljárásban került meghozatalra, amelyet korábban a Budapest Főváros II. kerületi Önkormányzat Parkolási Csoportja indított a Budapesti Békéltető Testülettel szemben, utóbbi ajánlásának hatályon kívül helyezése iránt.

I. A fogyasztó pótdíjazása

A szóban forgó ügy előzménye az volt, hogy a fogyasztóa fővárosban, a II. kerületi Szász Károly utcában leparkolt, onnan később eltávozott, és röviddel később az utcába visszatérve az előző parkolási helytől eltérő, egy a céljához közelebb eső parkolóhelyen állt meg. Ezt követően elindult jegyet váltani, ez alatt azonban a parkolóőr pótdíjfizetési felszólítást helyezett el a gépkocsin, amelyben a pótdíjazás okaként „lejárt jegy” szerepelt. Ugyanis az előző parkolás során megváltott parkolójegyet a műszerfalon felejtette. A pótdíjazás 9:30 órakor, a jegyváltás pedig 9:33 órakor történt. Ez után pedig 16.999 Ft-os büntetés kiszabásáról kapott fizetési felszólítást, mivel az ellenőrzés időpontjában nem rendelkezett érvényes parkolójeggyel.

A fogyasztó azonban ezt vitatta, mivel öt naptári napon belül bemutatta azt a jegyet a vállalkozásnak, amivel rendelkezett: márpedig az érvényességének kezdő időpontja és az ellenőrzés időpontja között nem telt el 5 percnél hosszabb idő. Ráadásul, az akkor hatályos, Budapest főváros közigazgatási területén a járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek tárolásának szabályozásáról szóló 30/2010. (VI. 4.) Fkgy. rendelet 48. § (3) bekezdésében foglalt szerinti feltételek alapján ilyen esetben a parkolást üzemeltetőnek a várakozási és a pótdíjtartozást törölnie kell a nyilvántartásból. Ezzel a lehetőséggel a gépjármű üzembentartója naptári hónaponként legfeljebb egy alkalommal élhet, ha a bemutatás időpontjában az adott gépjárműre nincs 30 napnál régebbi jogosulatlan parkolási esemény miatt kiszabott és nem vitatott várakozási- és pótdíjtartozás.

Panaszát azonban elutasították, arra hivatkozva, hogy az öt perces türelmi időn túl váltotta meg már a jegyet, és a „Lejárt jegy” miatti pótdíjat meg kell fizetnie.

II. Eljárás a Budapesti Békéltető Testület előtt

A fogyasztó ezt követően fordult a Budapesti Békéltető Testülethez (a továbbiakban: Alperes), igénye a pótdíj törlésére irányult. Az eljáró tanács ajánlást hozott az ügyben és a kérelmet megalapozottnak találta: arra az álláspontra helyezkedett, hogy a „Lejárt jegy” miatti pótdíjazással tévesen élt a vállalkozás, hiszen a gépkocsi az általa elfoglalt parkolóhelyet elhagyta, és később pedig az eredeti helyszín közelében másik parkolóhelyre állt át. Ez pedig már újabb parkolási eseménynek minősült, amikor is a fogyasztót megillette a pótdíjazás alóli mentesülés lehetősége az öt percen belüli türelmi idő miatt. A várakozási esemény kezdete ugyanis nem a jegyváltáshoz kötődik, hanem a parkolóhelynek a gépjárművel történő elfoglalásának időpontjával kezdődik meg.

Az elsőfokú bíróság eljárása

Ezt követően a vállalkozás (Felperes) a Fővárosi Törvényszékhez fordult keresetével, amely az ajánlás hatályon kívül helyezésére irányult. Ebben előadta, hogy álláspontja szerint Alperes ajánlása a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (Ktv.) 9/D. § (3) bekezdésébe, a 15/D. § (1) bekezdésébe, a 15/c. § (1) és (2) bekezdésébe ütközik. A fogyasztó ugyanis 2012. november 16-án 9.00 órakor váltotta meg a parkolójegyet, ez 9:21 óráig volt érvényes, a pótdíjazásra pedig már 9:30 órakor került sor, azaz az öt perces türelmi időn belül nem történt meg az újabb parkolójegy megváltása. A fogyasztó ugyanis csak 9:33 órakor váltott új parkolójegyet.

Álláspontja az volt, hogy a fogyasztónak kellett volna bizonyítania, miszerint a parkolási helyet valóban elhagyta és aztán oda visszatért, ugyanabba az utcába: azonban erre vonatkozóan semmilyen iratot, bizonyítékot nem csatolt. Márpedig a Ktv. 15/C. § (1) bekezdése értelmében csupán öt perc türelmi idő állt arra rendelkezésre, hogy az előző parkolójegy érvényességének lejártától számítva azon belül az újabb jegyet megvegye. Azaz erre csupán a 9:21 órától 9:26 óra közötti időszakban kerülhetett volna sor.

Alperes az ellenkérelmében a bíróság elé tárta, hogy a kocsiban lefotózott parkolójegynek semmi köze a bírságoláshoz, mivel ez a jegy egy másik helyen megkezdett és befejezett parkolás dokumentuma. A korábbi parkolóhelyet ugyanis a fogyasztó a türelmi időn belül elhagyta, majd körülbelül hat-nyolc perces közlekedés után tért vissza az utcába, és egy másik helyre parkolt le és ez újabb parkolási eseménynek minősült. Ezzel együtt álláspontja az volt, hogy a Felperest terhelte bizonyítási kötelezettség a tekintetben, hogy a gépjármű a korábbi parkolóhelyet nem hagyta el, ám ennek alátámasztására vonatkozó bizonyítékot a békéltető testületi eljárásban nem csatolt.

A Fővárosi Törvényszék ezt követően Alperes ajánlását hatályon kívül helyezte, mivel a megváltott parkolási jegy 9:21 óráig volt csak érvényes, a pótdíjazás időpontjában pedig a parkolójegy a gépjármű szélvédőjéről nem volt eltávolítva. A fogyasztó által Felperesnek beküldött pótjegye a pótdíjazás időpontjában sem volt érvényes, mivel a türelmi időn kívül váltotta meg a következő jegyét. (9:33-9:48). Az elsőfokú bíróság ítéletében azt is kimondta: kizárólag a fogyasztó állította, hogy elhagyta az első parkolóhelyet, és új parkolóhelyre állt, ám erre vonatkozó bizonyítékot a fogyasztó nem csatolt, így az Alperes rendelkezésére álló iratok a fogyasztó állítását nem igazolták kétséget kizáróan. A bíróság szerint az a tény, hogy a lejárt parkolójegy a szélvédőn maradt, azt támasztotta alá, hogy a fogyasztó a gépjárműhöz nem tért vissza. Mindezek miatt került az ajánlás hatályon kívül helyezésre.

A Fővárosi Ítélőtábla ítélete

Ezt követőn Alperes fellebbezett az ítélet ellen: a másodfokú bíróság azt azonban elutasította és jóváhagyta a Fővárosi Törvényszék ítéletét, mivel az helyesen állapította meg a tényállást, a vonatkozó jogszabályokat. Az elsőfokú bíróság ítélete ugyanis arról szólt, hogy a lejárt (9:21-ig érvényes) parkolójegy a kocsi szélvédőjén maradt, és még 9:30 órakor is ott volt a bekövetkezett bírságolásig. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ez épp arra utalt, hogy a fogyasztó a kocsihoz nem tért vissza. Azonban ezt sem tényként állapította meg, hanem úgy ítélte meg e helyzetet, hogy a távozásra és az újabb parkolási eseményre hivatkozó fogyasztónak ezen állítását bizonyítania kellett volna.

Utalt arra is, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III.törvény (Pp.) 163.§ (2) bekezdése és 164.§ (1) bekezdése értelmében a bíróság az ellenfél beismerése, mindkét fél egyező, vagy az egyik félnek az ellenfél által bírói felhívás ellenére kétségbe nem vont előadása folytán fogadhat el valónak tényeket, ha azok tekintetében kételye nem merült fel.

Mivel viszont a szóban forgó ügyben a fogyasztó és a Felperes egymással ellentétes tartalmú nyilatkozatot tett, kétely támadt a fogyasztó egyoldalú állítása miatt: a perbeli cselekménysorozat számára jelentős mozzanatait tehát a fogyasztónak kellett volna bizonyítania. Ez lett volna szükséges ahhoz tehát, hogy Alperes a Felperes lejárt jegyre alapított bírságolási álláspontját cáfolja sikerrel.

A tényállás szerint ugyanis a kérdéses napon a fogyasztó 9:00 órától 9:21-ig, majd pedig 9:33-tól 9:48-ig rendelkezett érvényes parkolási jeggyel, 9:26-ig új jegyet nem váltott (erre csak 9:33-kor tette meg). Azaz lehetősége lett volna igazolni, hogy állításának megfelelően legkésőbb 9:26 óráig valóban elhagyta a parkolót és új parkolási eseményre került sor. Ekkor valóban élhetett volna ugyanis az öt perces türelmi idő miatt a pótdíjazás alól történő mentesülés lehetőségével. Ehhez azonban igazolnia kellett volna a 9:26 előtti távozást, illetve hogy az újabb parkolási esemény megkezdése ellenére csak feledékenységből maradt a kocsi szélvédőjén a parkolójegy. A kimentésre így pedig alapot csak a 9:26-ig megvásárolt új jegy szolgáltathatott volna.