Hírek

2014. március 17.

Budapesti Békéltető Testület

1016 Budapest, Krisztina krt.99.

 Levelezési cím:1253 Budapest, Pf.10

Telefon:488-2131 Fax:488-2186

e-mail cím:bekelteto.testulet [at] bkik.hu

BBT/1775/2013

Budapesti Békéltető Testület előtt fenti számon fogyasztó kérelmére a Terézvárosi Vagyonkezelő Nonprofit Zrt. (1064 Budapest, Rózsa u.81.-83.) vállalkozással szembeni ügyben a fogyasztói jogvita rendezése érdekében az eljáró tanács alulírott napon a következő

A J Á N L Á S T

teszi:

A vállalkozás az írásbeli ajánlás kézhezvételétől számított 15 napon belül törölje a fogyasztó nevén nyilvántartott XXX-YYYforgalmi rendszámú Fiat típusú személygépkocsira vonatkozó 18.040,Ft parkolási pótdíjat és járulékait, azaz 23.540,-Ft –ot.

A tanács ajánlása ellen fellebbezésnek nincs helye, annak hatályon kívül helyezése - jogszabályban meghatározott esetekben kérhető a Fővárosi Törvényszéktől.

A fogyasztó kérelme szerint 2013.04.03-án kapott egy fizetési felszólítást a Terézvárosi Vagyonkezelő Nonprofit Zrt-től, melyet a nyilvántartásuk szerint 2013.02.12-én az XXX-YYY forgalmi rendszámú Fiat Panda típusú gépkocsi tilosban parkolásáért járó büntetése miatt szabtak ki. A fogyasztó azonban a tárgyban szereplő autót 2012.10.16-án eladta X.Y-nak, és ezzel kapcsolatban minden törvényi kötelezettségének eleget tett. Az eladás tényét az okmányirodában bejelentette, az adásvételi szerződés egy eredeti példányát leadta. Ezután 2013.04.04-én a fogyasztó a vállalkozást levelében tájékoztatta az adásvétel megtörténtéről, az okmányok másolatát elküldte nekik. Mivel az új tulajdonos a rá háruló bejelentési kötelezettségnek továbbra sem tett eleget, ezért Nagykáta Város Jegyzője Okmányiroda 2012.12.18-án a 14120-2/2012 számú határozatában az X.Y. tulajdonát képező AHP-910 forgalmi rendszámú gépjárművet ideiglenesen 4 hónapra a forgalomból kivonta. Ennek ellenére a vállalkozás továbbra is kérelmezőtől követeli a parkolási bírságot, mondván, mivel az új tulajdonos nem jelentette be az adásvételt, ezért a nyilvántartásban a korábbi tulajdonos neve szerepel. Hivatkoznak több törvényi paragrafusra, melyben a tulajdonosnak kell megfizetni a bírságot, aki a központi nyilvántartás szerint a fogyasztó. Azt viszont nem veszik figyelembe, hogy a nyilvántartás eltér a valóságtól, és a jog szerinti tulajdonos nem a kérelmező, ahogy ezt több dokumentum is igazolja. Olyan törvény pedig szerinte nincs, hogy ha az új tulajdonos nem fizeti be a bírságot, akkor azt az előző tulajdonoson lehet követelni, aki mellesleg még minden törvényi kötelezettségének eleget is tett. A vállalkozás 2013.06.18-án ismételt felszólítást küldött a fogyasztó részére, tehát a panaszát végleg elutasította. A fogyasztó a Békéltető Testülethez fordult és az eljárásban kérte a nevén nyilvántartott parkolási eseményből származó 23.540,-Ft bírság törlését.

A békéltető testület elnöke szerint az ügy egyszerű megítélésű, ezért az eljárás lefolytatására Fogyasztóvédelemről szóló 1997.évi CLV. törvény – a továbbiakban Fgytv. – 25. § (3) bekezdése alapján dr. Kolyvek Antónia személyében egyedül eljáró testületi tagot jelölt ki.

A meghallgatás 2013. augusztus 15-én 15:00 órai időpontjáról feleket az Fgytv. 29. §-ban foglaltaknak megfelelően értesítette. Az értesítésben közölte a felekkel a kijelölt eljáró testületi tag személyét, és felhívta a felek figyelmét arra, hogy az Fgytv. 25. § (3) bekezdésében meghatározottak szerint nyolc napon belül kérhetik, hogy a testület háromtagú tanácsban járjon el. Felek határidőben ez irányú kérelmet nem terjesztettek elő.

Az értesítésben a békéltető testület elnöke a vállalkozást felszólította, hogy az értesítés részére történt kézbesítésétől számított nyolc napon belül írásban nyilatkozzék (válaszirat) a fogyasztó igényének jogosságát és az ügy körülményeit, illetően, nyilatkozatában jelölje meg az állításait alátámasztó tényeket és azok bizonyítékait, illetve csatolja azokat az okiratokat (ezek másolatát), amelyek tartalmára bizonyítékként hivatkozik. Figyelmeztette a vállalkozást, hogy az ügy érdemére vonatkozó nyilatkozattétel elmaradása esetén a tanács a rendelkezésére álló adatok alapján határoz.

A vállalkozás a békéltető testület felhívására válasziratában a következőkre hivatkozott:

Nyilatkoztak, hogy a Budapest Főváros VI. ker. Önkormányzata az, akit a parkolási és a pótdíj összege megillet és akinek  a képviseletét e követelés tekintetében a Társaságuk látja el. Álláspontjuk szerint a Terézvárosi Vagyonkezelő Nonprofit Zrt. a vonatkozó jogszabályok értelmében jogszerűen járt el a pótdíjfizetés megállapításáról szóló értesítés kihelyezése, valamint az azt követő vizsgálat során

A parkolás-gazdálkodási rendszer üzemeltetésének feltételeit a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény és a Budapest főváros közigazgatási területén a járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek tárolásának szabályozásáról szóló 30/2010. (VI.4.) Főváros Közgyűlési rendelet együttesen szabályozza. A rendelet és a törvény pontosan meghatározza a parkolás-gazdálkodási rendszer területi (műszaki, jogi és pénzügyi üzemeltetési feltételeit. A törvény értelmében: 9/D. § (3) „A járművek helyi közutakon, a helyi önkormányzat tulajdonában álló közforgalom elől el nem zárt magánúton, valamint tereken, parkokban és egyéb közterületeken történő várakozása a helyi önkormányzat, illetve az Ötv. 9. § (5) bekezdésben meghatározott szolgáltató és a várakozási terület igénybevevője közötti polgári jogi jogviszony. A várakozási díj és a pótdíj megfizetéséért a jármű üzembentartója felel.”

A kérelmező által sem vitatott, hogy az XXX-YYY forgalmi rendszámú gépjármű 2012.02.12-én 15:05 perckor a Jókai utcában érvényes jegy nélkül várakozott. Mivel a pótdíjazási esemény kapcsán nem történt befizetés, ezért 2013.04.03-án a fogyasztó részére felszólítást küldtek. A kérelmező erre reagálva nyújtotta be panaszát, melyben kifejtette, hogy a gépjárművet korábban eladta és nem is volt annak birtokában a parkolási esemény időpontjában. A leveléhez csatolt egy adásvételi szerződést is.

A Közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény (Kknyt.) 2.§ 9.pontja szerint üzemben tartó az. aki a jármű tulajdonosa, illetve akit a jármű jogszerű üzemeltetésére szerződés vagy más hitelt érdemlően igazolt jogcím alapján a járműnyilvántartásba bejegyeztek.

Ugyanezen tv. 33. § (1) bekezdése alapján a jármű új tulajdonosa 15 napon belül köteles bejelenteni a jármű tulajdonjogának illetve az üzemben tartó személyében bekövetkezett változásokat.

Az adásvételt követően az új vevő részéről az átíratás megtörténtééig a régi tulajdonosi üzembentartó nem mentesül felelőssége alól, tekintettel arra, hogy a közúti közlekedésről szóló 1988. évi l. törvény 9/D. (3) pontja alapján a várakozási díj és a pótdíj megfizetéséért a jármű üzembentartója felel, függetlenül annak használójától. Hivatkozással a fentiekre, eljárásuk során tehát kizárólag a Közúti Közlekedési Nyilvántartás Járműnyilvántartásban szereplő adatokat tekinthetik közhitelesnek, ezért ezen adatok felhasználásával kerül sor a felszólító levél kiküldésére. Ezért a közhiteles nyilvántartás és az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján továbbra is a fogyasztóval szemben áll módjukban érvényesíteni követelésüket, ebből adódóan a vállalkozás kérte a fogyasztó kérelmének elutasítását. Felhívta az eljáró tanács figyelmét arra, hogy a Kúria 2/2006. számú jogegységi határozata is az álláspontjukat támasztja alá, mely alapján kivételt képez az, ha a jogszabály a gépjármű tulajdonosának illetve az üzemben tartójának a felelősségét állapítja meg, ilyenkor nem mentheti ki magát, hogy a parkoláskor nem ő használta a járművet.

Továbbá bejelentette, hogy az eljáró testületi tag döntését kötelezésként nem fogadja el.

A meghallgatáson a fogyasztó személyesen megjelent. Az eljáró tanáccsal szemben kifogással, kizárással nem élt. Kérelméhez csatolta az adásvételi szerződést, Nagykáta Város jegyzője Okmányiroda határozatát a gépkocsi forgalomból történő kivonásáról, Budapest Főváros II. kerületi Önkormányzat Polgármesteri Hivatal Pénzügyi Irodájának határozatát az autó utáni adókötelezettsége megszűnéséről, a vállalkozás felszólító leveleit és 2013.06.18-án kelt elutasító levelét. Az eljáró tanács megállapította, hogy a vállalkozás értesítése szabályos volt, a meghallgatás időpontjáról szóló hivatalos iratot meghatalmazottja 2013.07.22-én átvette, válasziratot küldött, melynek másolatát az eljáró tanács átadta a fogyasztónak.

A meghallgatáson a fogyasztó mindenben a kérelmében foglaltakat adta elő, igényét a válaszirat ismeretében is fenntartotta. Hivatkozott arra, hogy mindenben a jogszabályok szerint járt el, és hivatkozott arra is, hogy a járműnyilvántartásban nem megfelelően szerepeltetett adatokért nem terhelheti őt a felelősség.

Az eljáró tanács a rendelkezésére álló iratok és a fogyasztó meghallgatása alapján a kérelmet megalapozottnak tartotta.

Az eljáró tanács álláspontja szerint - amint arra a vállalkozás is hivatkozott - a tulajdonjog változása a tulajdonjog megszerzése a megszerzést igazoló okirat (adásvételi szerződés, számla, stb., kiállítása, aláírása) alapján keletkezik.Az átruházással történő tulajdonszerzés esetén két jogi tényre van szükség: egyfelől az átruházásra irányuló szerződésre és érvényes jogcímre (adásvétel, ajándékozás, csere) továbbá ingó esetében a dolog átadására, a dolognak a szerző hatalmába kerülésére ténylegesen, illetve a dolog feletti jogi uralom kinyilvánítására, illetve ingatlan esetében a tulajdonosváltozásnak az ingatlan-nyilvántartás történő bejegyzésére.

Az eljáró tanács által megállapított tényállás szerint az XXX-YYY forgalmi rendszámú Fiat Panda típusú személygépkocsi adás-vétel jogcímen 2012.10.16. napján 14 órakor kikerült a fogyasztó tulajdonából, az ingó új tulajdonosa X.Y. lett. A fogyasztó a gépjármű tulajdonjogának átruházását az okmányirodán bejelentette. A fogyasztó jogszabályi kötelezettségének eleget tett.

Nem vitatottan a vevő a tulajdonjogot megszerző személy ellenben nem teljesítette jogszabályi kötelezettségét, a jármű tulajdonjogának megszerzését nem jelentette be, a gépjárművet nem íratta át. Ezt bizonyítja, hogy a mulasztásban megnyilvánuló jogszabálysértés miatt Nagykáta Város Jegyzője 14120-2/2012. sz. határozatával XXX-YYY. forgalmi rendszámú gépkocsit a forgalomból ideiglenes kivonta.

A gépjármű a pótdíjazás alapjául szolgáló parkolási esemény időpontjában okirattal bizonyítottan nem volt a fogyasztó tulajdonában és a fogyasztó a járműnek üzembentartója sem volt.

A vállalkozásnak a követelése jogosságát indokoló jogi megállapításaival ez eljáró tanács nem ért egyet.

Amint arra a Kúria (Legfelsőbb Bíróság) 2/2006. PJE. számú jogegységi határozata indokolásában már rámutatott: „A parkolás tényével keletkező szerződéses jogviszonyban, a Ptk. 198. §-ának (1) bekezdéséből is következően, a parkolási díj, mint szerződéses ellenszolgáltatás megfizetésére a helyszínen a szerződő fél, vagyis a parkolási szolgáltatást ténylegesen igénybevevő személy köteles és ugyancsak ő tartozik utóbb is felelősséggel a meg nem fizetett parkolási díj, pótdíj megfizetéséért. Mivel azonban az üzembentartói minőség magában foglalja a gépjármű tényleges használatát is, vélelem szól amellett, hogy a gépjárművet a parkoláskor ténylegesen az üzembentartó használta, vagyis ő a szolgáltatást igénybevevő szerződő fél.

A közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény (Közl. nytv.) értelmében az üzembentartó a járműnyilvántartásban, valamint a jármű forgalomban tarthatóságát igazoló okmányban feltüntetett személy. A Közl. nytv. 2. § (9) pontja szerint: "üzembentartó: a jármű tulajdonosa, illetve akit a jármű jogszerű üzemeltetésére szerződés, vagy más hitelt érdemlően igazolt jogcím alapján a nyilvántartásba bejegyeztek". Az üzembentartó a járműnyilvántartásban, valamint a jármű forgalomban tarthatóságát igazoló okmányban feltüntetett személy. Főszabályként tehát - vagyis ha a nyilvántartás üzembentartóként eltérő személyt nem jelöl meg - a gépjármű tulajdonosa minősül üzembentartónak. (A törvény több helyen is felváltva tartalmazza az "üzembentartó (tulajdonos)" illetve a "tulajdonos (üzembentartó)" szóhasználatot). A Közl.nytv. 19. §-ának (1) bekezdése is abból a vélelemből indul ki, hogy a gépjármű tényleges használója tipikusan az üzembentartó (tulajdonos), amikor lehetővé teszi a parkolási szolgáltatást nyújtó társaságok számára, hogy a parkolási díj meg nem fizetése esetén a díj és a pótdíj behajtása érdekében igényelhessék a jármű tulajdonosára (üzembentartójára) vonatkozó, ott megjelölt adatokat (19. § (1) bekezdés n) pont). Ez a rendelkezés természetesen nem felelősséget megalapozó anyagi jogi szabály, hanem csak az igényérvényesítést megkönnyítő eljárásjogi rendelkezés, abban a tipikus esetben, amikor a tényleges használó és az üzembentartó (tulajdonos) személye egybeesik. A parkoló üzemeltetője a nyilvántartásból megismert adatok alapján tehát közvetlenül a gépjármű üzembentartójával (tulajdonosával) szemben érvényesítheti a meg nem fizetett parkolási díj, pótdíj megfizetése iránti igényét, hiszen joggal tételezheti fel, hogy a gépjárművel az üzembentartó (tulajdonos) parkolt fizetés nélkül.

Ezzel a józan ész és a logika szabályain alapuló természetes vélelemmel szemben az üzembentartóra (tulajdonosra) hárul a bizonyítási teher, neki kell a vélelmet hitelt érdemlő módon megdöntenie ahhoz, hogy szabaduljon a felelősség alól. Ez történhet pl. annak bizonyításával, hogy a díjfizetés elmulasztásának az időpontjában már nem ő minősült a gépjármű tulajdonosának, mert a gépjármű tulajdonjogát (illetve az üzembentartói jogosultságot) már átruházta, ez a változás azonban még nem került átvezetésre a járműnyilvántartásban. Előfordulhat az is, hogy az üzembentartótól (tulajdonostól) a gépjárművet bizonyítottan eltulajdonították, amely körülmény szintén alkalmas a vélelem megdöntésére. [...]

A vélelem sikeres megdöntéséhez az üzembentartónak (tulajdonosnak) a gépjárművet ténylegesen használó személy és a használat jogcímének a megjelölésével kétséget kizáró módon (pl. a bérleti szerződéssel, vagy a tényleges használó elismerő nyilatkozatával) kell bizonyítania azt, hogy a parkolási díj fizetési kötelezettség elmulasztásakor a gépjárművet nem ő használta. [...]

Amennyiben önkormányzati rendelet úgy rendelkezik, hogy a helyszínen meg nem fizetett parkolási díjat, valamint pótdíjat a gépjármű tulajdonosának (üzembentartójának) kell megfizetni, akkor ez azt jelenti, hogy a tulajdonos (üzembentartó) a tényleges használó megjelölésével nem mentesülhet a felelősség alól.”

Az eljáró tanács utal arra, hogy a 2/2006 PJE határozat itt idézett utolsó fordulata a járművet ténylegesen használó (bérlő, munkavállaló stb.) személy megnevezésével történő kimentési lehetőséget zárja ki a tulajdonos (üzembentartó) részéről.

Továbbá az említett 2/2006 PJE határozat kihirdetése óta változott a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény is, melynek 9. §-a szerint: (1) A járműnyilvántartás tartalmazza a járműtulajdonos (üzemben tartó):

a)természetes személyazonosító adatát,

b)lakcímét, egyéni vállalkozó esetében kérelmére székhelyét, telephelyét,

c)állampolgárságát (hontalanságát),

d)a jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet

da)megnevezését,

db)székhelyének (telephelyének) címét,

dc)cégjegyzék-, vagy nyilvántartási számát.

(1a) A járműnyilvántartás tulajdonjog változás esetén - a tulajdonszerző bejelentéséig - tartalmazza a járműnyilvántartásba bejegyzett tulajdonos (tulajdonjog átruházó) által a 33. § (6) bekezdésében meghatározott tulajdon átruházási szerződés alapján teljesített bejelentésben foglaltak szerint a tulajdonszerzőre vonatkozó, az (1) bekezdésben meghatározott adatokat, a tulajdonjog-átruházás időpontját, valamint a bejelentés tényét és időpontját.

Azaz a közhiteles nyilvántartásnak az (1a) bekezdés alapján 2011. november 30. napjától a járműnyilvántartás a régi tulajdonos által teljesített bejelentése, azaz az adásvételi szerződés becsatolása alapján tartalmaznia kell az új tulajdonos adatait, és a vállalkozás, amennyiben a fenti adatok igénylésére jogosult tudomással bírhat arról, hogy a parkolási esemény időpontjában ki minősül a jármű tényleges tulajdonosának (üzembentartójának). Ez az adat éppen úgy a közhiteles nyilvántartás része és éppen olyan közhiteles adat, mint amire a vállalkozás a régi tulajdonos esetében hivatkozik.

Tekintettel arra a körülményre is, hogy a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló kormányrendelet szerint is fel kell tüntetni a nyilvántartásban a tulajdonos változást, az eljáró tanács nem vizsgálja, hogy a vállalkozás miért nem a parkolási esemény időpontjára vonatkozóan érvényes valós tulajdoni viszonyokat tartalmazó közhiteles adatokat kapta meg a nyilvántartásból. Az imént hivatkozott 326/2011. (XII. 28.) Korm. rendelet 326/2011. (XII. 28.) Korm. rendelet 46. §a következőképpen rendelkezik: (1) A törzskönyvben és a nyilvántartásban tulajdonosként azt a természetes személyt, jogi személyiséggel rendelkező vagy jogi személyiség nélküli szervezetet lehet feltüntetni, aki a jármű tulajdonjogának jogszerű megszerzését, származását, továbbá eredetiségét e rendeletben foglaltak szerint igazolja.

(2) A forgalmi engedély és a törzskönyv kiadása nélkül a nyilvántartásban fel kell tüntetni – a jármű tulajdonjogában beállt változásnak az eladó által tett bejelentésben meghatározott – a tulajdonszerzőre vonatkozó, a Kknyt. 9. § (1) bekezdésében meghatározott adatokat.”

Mindezek alapján a vállalkozás fogyasztóval szembeni követelését az eljáró tanács megalapozatlannak tartotta és a rendelkező részben foglalt ajánlást tette.  

Továbbá a Ptk. 4. § szerint: „(1) A polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni.

(4) Ha ez a törvény szigorúbb követelményt nem támaszt, a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. [...]

A tanács ajánlása elleni fellebbezés lehetőségét az Fgytv. 34. § (2) bekezdése zárja ki. Azonban a fél az Fgytv 34. § (3) bekezdése alapjánaz ajánlás részére történt kézbesítésétől számított tizenöt napon belül keresettel annak hatályon kívül helyezését kérheti a Fővárosi Törvényszéktől (1055 Budapest, Markó u. 27. 1363 Bp. Pf. 16), amennyiben

a) a tanács összetétele vagy eljárása nem felelt meg e törvény rendelkezéseinek,

b) a békéltető testületnek az Fgytv. 18. § (1) bekezdése alapján nem volt hatásköre az eljárásra, 

c) a kérelem meghallgatás nélküli elutasításának lett volna helye, az Fgytv. 29. § (4) bekezdésében meghatározott okból

Az Fgytv. 34. § (4) bekezdése szerint„a vállalkozás az ajánlás hatályon kívül helyezését az említetteken túl akkor is kérheti a békéltető testület székhelye szerint illetékes megyei bíróságtól, ha az ajánlás tartalma nem felel meg a jogszabályoknak.”

Az Fgytv. 34. § (5) bekezdése szerint a pert a Budapesti Békéltető Testülettel szemben kell megindítani.

Az Fgytv. 36. §-a (5) bekezdése szerint „a fogyasztó a határozattal jóváhagyott egyezség és a kötelezést tartalmazó határozat végrehajtásának, illetve az ajánlásban foglaltak követésének elmaradásáról köteles értesíteni a békéltető testületet.”

Az eljáró tanács figyelmezteti a vállalkozást, az Fgytv 36. § (1) bekezdésében foglaltakra: ha a tanács ajánlásának nem tesz eleget, a békéltető testület - a fogyasztó nevének megjelölése nélkül - jogosult a jogvita tartalmának rövid leírását és az eljárás eredményét - legkorábban az ajánlásnak a vállalkozás részére történt kézbesítésétől számított hatvan nap elteltével - nyilvánosságra hozni.

Budapest, 2013. augusztus 15.

                                                                                       Dr. Kolyvek Antónia

                                                                                        eljáró tanács elnöke

Kapják:

1. Fogyasztó

2. Vállalkozás

3. Irattár