A másodfokú bíróság teljes mértékben osztotta azon álláspontunkat, miszerint felperes a békéltető testületi eljárás során nem mentette ki magát a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 248. § (1) bekezdésében meghatározásra került, jótállásra vonatkozó bizonyítási kötelezettség alól.
Mint az Ítélőtábla indokolásában is megjegyzi:
„Figyelemmel arra, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett, így az alperes az Fgytv. 31. § (2) bekezdése alkalmazásával lefolytatta az eljárást, és a rendelkezésre álló adatok alapján helyesen döntött a vételár visszafizetése tárgyában.”
Az ítélet teljes szövege ide kattintva tekinthető meg.