Vissza az összes hírhezA jogvita tárgyát képező ügyben a fogyasztó 2010 decemberében vonattal utazott Brnoból Budapestre. A vonat másfél óra késéssel indult, mely késedelem folytán a fogyasztó késői órán érkezett meg a fővárosba, és taxival kellett hazamennie. Ezt követően fordult a Budapesti Békéltető Testülethez a kifizetett taxiköltség összegének megtérítése miatt. Illetve a fogyasztó jelezte azt is, hogy első osztályú helyjegye olyan kocsiba szólt, amivel a szerelvény nem is rendelkezett, így a vállalkozás a kifizetett helyjegy ellenére nem nyújtott megfelelő szolgáltatást. A vállalkozás a meghallgatáson nem vett részt, de válasziratában kifejtette, hogy véleménye szerint a testület nem rendelkezik hatáskörrel a vitás ügy eldöntésére, mert a vasúti társaságok magatartását a vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogairól és kötelezettségeiről szóló Európai Parlament és a Tanács 1371/2007/EK rendelet (EK rendelet), illetve a vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény (Vtv.) értelmében a vasúti igazgatási szerv felügyeli. Magyarországon vasúti igazgatási szervként a Nemzeti Közlekedési Hatóság került kijelölésre. A MÁV-Start Zrt. rendkívüli körülmény fenn álltárais hivatkozott válasziratában, de azt bizonyítékokkal nem támasztotta alá. Az eljáró tanács álláspontja szerint az, hogy télen havazik, nem minősül vis maiornak.
A testület eljáró tanácsa megalapozottnak találta a fogyasztó kérelmét. Döntését az EK rendeletre és az országos működési engedély alapján végzett vasúti személyszállítás részletes feltételeiről szóló 271/2009. (XII.1.) Korm. rendeletre hivatkozva hozta meg. E rendelkezés szerint: „Amennyiben az utas felárral igénybe vehető közforgalmú személyszállító vonattal utazott, a vonat kimaradása illetve az utas célállomásra 30 percet meghaladó késéssel történő érkezése esetén a vasúti társaság köteles kártérítést fizetni.” A testületi ajánlása kitért arra, hogy a MÁV- Start Zrt. igazgatási szervként a Nemzeti Közlekedési Hatóságot jelölte meg, de a nevezett hatóság egyedi ügyben nem járhat el, csak a jogszabályok betartását tudja ellenőrizni, azonban a fogyasztó és a vállalkozás közötti egyedi jogvitában nem jogosult döntést hozni.
A MÁV-Start Zrt. a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (Fgytv.) 34. § (3) bekezdése b) pontjára hivatkozva kérte az ajánlás hatályon kívül helyezését a Fővárosi Törvényszéktől. Álláspontja szerint a Testület nem rendelkezett hatáskörrel az ügyben, mivel a vasúti személyszállítási szolgáltatást igénybevevő utasok jogainak sérelme esetén a Nemzeti Közlekedési Hatóság járhat el kizárólagosan a vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogairól és kötelezettségeiről szóló Európai Parlament és a Tanács 1371/2007/EK rendelet (EK rendelet), továbbá a Vtv. alapján. A bíróság döntésében kifejtette, hogy a vasúti személyszállításra vonatkozó szabályok speciálisak az általános fogyasztóvédelmi szabályokhoz képest. Ezért az elsőfokú bíróság helyt adott a MÁV-Start Zrt. kérelmének és hatályon kívül helyezte az ajánlást a Testület hatáskörének hiányát megállapítva.
Ezt követően fellebbezést nyújtottunk be a Fővárosi Ítélőtáblához. Kértük az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és annak megállapítását, hogy a Testület az ajánlás meghozatalára hatáskörrel rendelkezik.
Előadtuk, hogy a Testület általános hatáskörrel rendelkezik a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 18.§ (1) bekezdése alapján a fogyasztói jogviták elbírálására. A Nemzeti Közlekedési Hatóság pedig az EK rendeletben és a Vtv-ben meghatározottak szerint csupán a vasútra vonatkozó egyes jogszabályi rendelkezések betartását ellenőrizheti ,és megsértésük esetén alkalmazhat bizonyos szankciókat, például bírságolhat. Egyedi fogyasztói jogvitában azonban nem járhat el.
A Testület a fellebbezésben utalt arra, hogy a vállalkozás és az utas között fogyasztói szerződés jött létre. A felek közötti a szerződés teljesítésével kapcsolatosan keletkezett jogvita fogyasztói jogvitának minősül, ezáltal a testület hatáskörrel rendelkezett a vita elbírálására.
A Fővárosi Ítélőtábla ítéletében teljes mértékben osztotta a Budapesti Békéltető Testület álláspontját: elutasította a MÁV-Start Zrt. kérelmét, az első fokú bíróság ítéletét pedig megváltoztatta. Megállapításra került, hogy a vasúti szolgáltatást igénybevevő fogyasztó és a vállalkozás között egyértelműen fogyasztói jogvitáról van szó. Azaz a fővárosi és a megyei kereskedelmi és iparkamarák mellett működő békéltető testületek hatáskörrel rendelkeznek az ilyen és hasonló jogviták esetén is. Kitért arra, hogy az EK rendelet 30. cikk (1) és (2) bekezdése alapján egy-egy tagállam nem csak egy kizárólagos hatáskörrel rendelkező szervet jelölhet ki a rendelet végrehajtására, hanem tagállamonként több ilyen szerv is kijelölhető. Ezért az EK rendeletből közvetlenül nem vezethető le a Nemzeti Közlekedési Hatóság kizárólagos illetékessége és az alperes hatáskörének hiánya. Jogszabály a Nemzeti Közlekedési Központ kizárólagos hatáskörét nem mondja ki a közlekedéssel kapcsolatos panaszok elbírálására. Az Ítélőtábla utalt arra, hogy a jogalkotó a Nemzeti Közlekedési Hatóságot elsősorban hatósági jellegű feladat- és hatáskörrel kívánta felruházni, amelyhez hatósági, közigazgatási jellegű jogkövetkezmények alkalmazását rendelte, míg a békéltető testületek hatásköre az egyedi fogyasztói jogviták bíróságon kívüli rendezésére terjed ki. Ebből következik, hogy a vasúti közlekedéssel kapcsolatos panasz elbírálása, amely egyben fogyasztói jogvitának is minősíthető, mind a Nemzeti Közlekedési Hatóság, mind a békéltető testület hatáskörébe tartozik. A fogyasztó az ilyen panaszát választása szerint mind a békéltető testület, mind a hatóság előtt előterjesztheti, az általa alkalmazni kívánt jogkövetkezmények elérésétől függően.
Ezt követően a Máv-Start Zrt. a Kúriához, mint felülvizsgálati bírósághoz nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a másodfokú bíróság döntése ellen. Kérte a jogerős döntés hatályon kívül helyezését, és keresetének megfelelő új határozat hozatalát. A Kúria a jogerős ítéletét hatályában fenntartotta, a felülvizsgálati kérelemét pedig elutasította. A Kúria egyetértettaz Ítélőtábla döntésével abban, hogy az adott ügy a Ptk. 685. § d) pontja alapján egyedi fogyasztói jogvitának minősül, amelynek eldöntésére az alperes az Fgytv. 18. § (1) bekezdése alapján egyértelműen rendelkezett hatáskörrel, ezért ajánlása tekintetében az Fgytv. 34. § (3) bekezdés b) pontja szerinti hatályon kívül helyezési ok nem állt fenn. Ennek megfelelően az ítélőtábla jogszabálysértés nélkül járt el, amikor az erre alapított keresetet elutasította.
Az EK rendelet célja ugyanis egyértelműen az volt, hogy legyen legalább egy olyan közigazgatási szerv, amely hatáskörrel rendelkezik a vasúti személyszolgáltatást igénybevevő fogyasztók széles körét érintő jogsértés esetén.
