Hírek

Az új, fogyasztói jogokról szóló irányelv megalkotása évek óta az Európai Unió egyik központi kérdése, egyszersmind neuralgikus pontja. Az EU magyar elnöksége idején a sok éves viták után sikerült kompromisszumot kötni és egy olyan javaslatot elfogadni, amelyet immáron az Európai Unió Tanácsa is elfogadott. Így biztossá vált, hogy üzlethelyiségen kívül és távollévők között kötött szerződésekre egységes jog alkalmazandó az Európai Unió területén, szélesebb védelmet és jogérvényesítési lehetőséget biztosítva a fogyasztók számára.

Ezzel pedig nemcsak a fogyasztói érdekek hatékonyabb védelme, de a vásárlók bizalma is megnőhet határon kívüli és belüli vásárlások során egyaránt, melynek köszönhetően az uniós és országon belüli fogyasztói szerződések növekedése és a gazdaság élénkülése is várható.

Az új irányelv két fogyasztói szerződéstípust foglal magában: egyrészt azüzlethelyiségen kívül kötött szerződéseket, melyeket a vállalkozások székhelyén, telephelyén kívül kötnek. Tipikusan ilyenek a házaló kereskedés egyes fajtái, az árubemutatók, az utazással egybekötött termékbemutatók, melyek számtalan problémát és komoly anyagi következményeket okoznak hazánkban elsősorban az idősebb korosztály számára.

Másrészről az irányelv szabályozza a távollévők között kötött szerződéseket, melyek Európa-szerte egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. Az online, interneten keresztül történő vásárlások száma rohamosan nő, akárcsak a más táveszközök használatával létrejött szerződéses jogviszonyok is. Ugyanakkor ezen körben is kiemelt védelemre szorulnak a fogyasztók, hiszen mind a terméktől, mind az eladótól távol tartózkodva vásárolnak meg egy adott árut, nem egyszer okozva komoly kellemetlenségeket a megrendelőnek. Ha pedig nem azt az árut kapják meg, amelyet szerettek volna, vagy egyszerűen nincs szükségük rá, gyakori, hogy a vállalkozás elérhetetlen, a fogyasztói jogok gyakorlása pedig lehetetlen.

Mindkét szerződéstípus körében speciális védelemben részesültek a fogyasztók az új irányelv elfogadása előtt is, annak alkalmazása azonban további és még erősebb védelmet biztosít számukra. Így elsődlegesen egységesíti a két szerződéstípusra vonatkozó szabályokat, amelyektől főszabály szerint nem térhetnek el az adott államok, azokhoz képest enyhébb vagy súlyosabb szabályozás nem alkalmazható.

A vállalkozások széleskörű tájékoztatási kötelezettséggel bírnak a fogyasztók felé, így a szerződéseknek részletesen tartalmazniuk kell többek között a fizetési, szállítási, teljesítési feltételeket, a teljes költséget és minden egyéb díjat. Sőt, a fogyasztóknak kifejezetten meg kell erősíteniük, hogy tudomásul vették, adott szolgáltatásnak ellenértéke van, mellyel elkerülhetőek az ingatlandepo.com és ingatlanbazar.com ügyekhez hasonló esetek.

A tájékoztatási kötelezettség kiterjed az elállás részletes feltételeire, illetve egyszabvány elállási nyilatkozat átadására is. Ez utóbbi helyett természetesen saját nyilatkozattal is élhet elállási jogával a fogyasztó, de a formanyomtatvány feltétlenül megkönnyíti joga gyakorlását. Az elállási jog a jelenlegi hazai normák alapján nyolc munkanap, melyet az új irányelv egységesen 14 napra bővít. Üzlethelyiségen kívül megkötött szerződés esetén ez az időszak attól a naptól kezdődik, amikor a fogyasztó aláírja a megrendelőlapot. Távollévők között kötött szerződésnél az elállási időszak attól a naptól kezdődik, amelytől a fogyasztó vagy az általa megjelölt személy a megrendelt árut átveszi.   

Új és rendkívül fontos rendelkezés, hogy a kereskedőnek az elállást követő 14 napon belül vissza kell térítenie a fogyasztó részére a termék árát, beleértve a szállítási költséget, utóbbi esetben kivéve, ha a szerződés megkötésekor kifejezetten és egyértelműen arról tájékoztatta a fogyasztót, hogy annak megtérítése a vásárlót terheli.

Az irányelv általános, az adásvételi szerződésekre vonatkozó rendelkezése körül kiemelten fontos, hogy a szállítási idő tekintetében a felek közötti eltérő megállapodás hiányában a kereskedő a szerződés megkötését követően indokolatlan késedelem nélkül, de legkésőbb 30 napon belül köteles leszállítani az árukat, a fogyasztó birtokába vagy rendelkezése alá bocsátva azokat.

Az irányelv további újdonsága, hogy megtiltja a kereskedőknek, hogy az általuk az adott fizetési mód igénybevétele után fizetendő díjat meghaladó további díjat terheljenek a fogyasztókra. A tagállamoknak ezen felül biztosítani kell, hogy ha a kereskedő telefonvonalat használ a megkötött szerződés céljaira történő kapcsolattartásra, akkor a fogyasztót – amennyiben ő lép kapcsolatba a kereskedővel – az alapdíjnál magasabb összeg ne terhelje.