Hírek

Magyarország IV. Középtávú (2011-2014) Fogyasztóvédelmi Politikájának tervezete (a továbbiakban Politika), valamint az annak alapján létrejövő, Magyarország IV. középtávú fogyasztóvédelmi politikája megvalósítására irányuló, 2011-2014 közötti időszakra szóló feladatterv végrehajtásához szükséges kormányzati intézkedésekről szóló előterjesztés tervezete (a továbbiakban Előterjesztés) részletesen tartalmazza a békéltető testületeket, valamint kiemeli azok fontosságát, és az azokkal kapcsolatos változtatások szükségességét. Ez, az Fgytv. módosításának tervezetével (továbbiakban Fgytv. módosítás) együttesen megfelelő alapot ad a testületek munkája hatékonyságának növeléséhez, és ezért azokkal a Budapesti Békéltető Testület többnyire egyetért, ugyanakkor javasolja további módosítások megtörténtét, illetve a csak a Politikában, de az Előterjesztésben és az Fgytv. módosításban nem tartalmazó egyes pontok feltétlen alkalmazását is.

Először is javasoljuk a békéltető testületek önálló jogi személyiségét, mely az önálló gazdálkodás és működés feltételeinek biztosítása szempontjából elengedhetetlen, nem mellékesen pedig eljárásjogi kérdésekkel – így különösen a bíróság előtt megtámadható döntésekkel – kapcsolatban is fontos relevanciával bír. Évről-évre hangoztatjuk, hogy a Budapesti Békéltető Testület (így valamennyi testület) függő helyzetén haladéktalanul változtatni szükséges. A függetlenség kérdéskörét rendezni kell, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) szerepe pedig továbbra is elfogadhatatlan az egyes testületek finanszírozását illetően. A támogatási szerződés megkötésének folyamatát rendezni kell, annak gyakorlata, hogy a pénzügyi források biztosítása több mint fél évet csússzanak és a folyamatban az MKIK is szerepet kap, elfogadhatatlan. A likvid finanszírozás ugyanis egyedül és kizárólag a működtető fővárosi (megyei) kamara jóindulatán múlik, és e körben a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara továbbra is minden elismerést megérdemel, mivel a Testület működésével kapcsolatos jelentős költségeket előre biztosította.

Korábban a Budapesti Békéltető Testület is javasolta, ezért feltétlenül örömteli a békéltető testületek tanácsadási jogkörének deklarálása. Így azon társadalmi igény nyerhet megfelelő jogi hátteret, amelynek bevezetését a békéltető testületek már évek óta szorgalmazzák, és amely gyakorlatot egyébiránt – ahogy a korábbiakban látható volt – a Budapesti Békéltető Testület hatékonyan végzi.

Testületünk nem ért egyet az Fgytv.-ben meghatározott korhatár megkötésével, és annak módjával. Információink szerint a jelenlegi békéltető testületi jelentős részét érintené a kérdés, az ország összes békéltető testületének tekintetében. Ráadásul – ahogy arról már szóltunk – 2012. január 1-jétől a testületek új tagsággal rendelkeznek, a jelölési, választási eljárások mindenhol lefolytatásra kerültek, így értelmetlen lenne egy újabb jelölési, választási eljárás lefolytatása ennyire rövid időn belül.

Az Fgytv. módosítása szerint a testület elnöke által vezetett lista – mely tartalmazza a tagok nevét, szakterületüket és a jelölő szervezetek nevét – tekintetében a szakterület annak a felsőfokú végzettségnek az oklevél szerinti megjelölését jelenti, amelyhez kapcsolódóan a tag a jogszabályban meghatározott szakmai gyakorlatot igazolta. Ez azonban értelmetlen, hiszen a fogyasztó és a vállalkozás sem tudja ez alapján, adott területen (például közüzem, telekommunikáció) mennyire felkészült és tapasztalatokkal rendelkező tagról van szó, annak ellenére, hogy tudja, az adott tag jogász, orvos, pedagógus, stb. Így teljes egészében javasoljuk eltörölni a szakterület kifejezést a jogszabályból.

Támogatjuk az Fgytv. módosítását mind a kérelem beadásával kapcsolatos változtatások, mind a kézbesítési vélelem Fgytv.-be iktatását illetően, melyek az eljárás hatékonyságát egyértelműen megkönnyítik, és melyekre vonatkozóan több javaslattal is éltünk a korábbiakban. Több olyan eljárásjogi kérdés kapcsán is szólnunk kell, melyre vonatkozóan az Fgytv. módosítása nem tartalmaz rendelkezéseket. Így javasoljuk az Fgytv. 29. § (8) bekezdésében foglalt dokumentumok esetében annak meghatározását, hogy a vállalkozásnak minden esetben azokat két példányban kelljen benyújtania a testületek számára. A gyakorlatban ugyanis a vállalkozások a megküldött válaszirataikban, illetve az azokhoz csatolt mellékletekben sokszor akár 100 oldalas üzletszabályzatokat, általános szerződési feltételeket is csatolnak a testületek számára.

Az Fgytv. alapján a testületnek kötelezettsége ezen iratokat legkésőbb a meghallgatáson átadni a fogyasztónak, ez a szabály azonban a már említett ok miatt sokszor jelentős adminisztrációs többletköltséget hárít a testületekre. Mindezek miatt célszerű meghatározni a vállalkozások számára azt, hogy a nevezett iratokat két példányban küldjék meg a testületeknek, amelyekből egy a békéltető testületek számára marad meg, egyet pedig a fogyasztó részére adnak át a meghallgatáson.

Javasoljuk továbbá a kérelem megalapozatlanságát külön döntésként feltüntetni, nem az eljárás megszüntető okok közé helyezve. A hatályos Fgytv. ugyanis a megszüntetés körébe vonja azt az esetet, amikor „az eljárás folytatására bármely okból – ide értve a kérelem megalapozatlanságát is – nincs szükség”. Ez azonban hibás rendelkezés, hiszen itt érdemi döntésről van szó – ellenben a többi megszüntető okkal (kérelem visszavonása, megszüntetésben megegyezés, stb.), – ráadásul a döntések típus szerinti megkülönböztetésénél is komoly problémát okoz a különböző alapon született döntések egy kategóriába sorolása.

Itt jegyezzük meg, hogy szükséges a békéltető testületi tagok díjazásáról szóló 211/1998. (XII. 24.) Korm. rendelet módosítása is, mivel az jelenleg differenciál az egyes döntéstípusok között. Így csökkentett díjazást határoz meg az eljárás megszüntetése esetére, holott egy kérelem megalapozatlansága miatt megszüntetett döntés esetén nem kevesebb munkateher hárul az eljáró tanács tagjaira, mint egy egyezség, vagy ajánlás esetén, sőt! Ezért javasoljuk a díjazás egységesítését a döntések egyes típusait illetően.

Ugyancsak javasoljuk „az eljárás folytatásának lehetetlensége” körében taxatíve meghatározni azon okokat, melyek ide tartoznak, legyen szó a felek ismeretlen címzéséről, vagy olyan szakkérdésekben történő döntés igényéről, melyre az eljáró tanács tagjai sem kapacitással, sem kellő speciális szakértelemmel nem rendelkezhetnek.

Az egyes békéltető testületeknek a határozatok és ajánlások írásba foglalt példányát tizenöt napon belül kell a feleknek elküldeni, ez pedig sokszor nehézséget okoz a megsokszorozódott ügyszámok és feladatok miatt. Ezért javasoljuk a 15 nap felemelését 30 napra.

Javasoljuk továbbá az Fgytv. 36. § (1) bekezdésének módosítását is. Jelenleg a békéltető testület elnöke ugyanis csak jogosult eldönteni, mely nem teljesített ajánlás tekintetében él a nyilvánosságra hozatallal. A fogyasztói érdekek megfelelő érvényesüléséhez a jogosult kifejezés helyett a „köteles” kifejezést kell a norma szövegébe illeszteni.

Határozottan javasoljuk, hogy kerüljön sor az Fgytv. 34. § (4) bekezdésének törlésére, azaz a békéltető testületi döntések csupán formai okokból – hatásköri, illetékességi szabályok megsértésekor, stb. – kerülhessenek bíróság elé. Mint a fentiekben is írtuk, ez segíti elő a békéltető testületi eljárás hatékonyságának biztosítását, ráadásul hozzájárulhat a bíróságok leterheltségének csökkentéséhez is. 

Korábban is többször javasoltuk a békéltető testületek hatáskörének bővítését, és örömmel vettük, hogy a Politika tervezete javasolja a mikro-, kis- és középvállalkozások fogyasztókként történő bevonását a békéltető testületi eljárásokba. Az Fgytv. módosítás ugyanakkor sem ezen kört, sem a társasház-és lakóközösségek fogyasztókként történő bevonását az eljárásba nem tartalmazza, melyre pedig feltétlenül szükség lenne.

A Politika tervezete egyértelműen kijelenti a békéltető testületekkel nem együttműködő vállalkozásokkal szembeni szigorú hatósági fellépés követelményét, azonban ez az Fgytv. módosításban sehol sem jelenik meg, pedig arra feltétlenül szükség lenne. Ezért javasoljuk, hogy az Fgytv.-ben konkrétan kerüljön meghatározásra, hogy a fogyasztóvédelmi hatóság köteles fogyasztóvédelmi eljárást indítani abban az esetben, ha a vállalkozás megsérti a békéltető testületekre vonatkozó, Fgytv. 29.§ (8) bekezdésében foglalt kötelezettségeit.

 Ismételten szeretnénk felhívni arra a figyelmet, hogy a határidők pontos figyelése, a megfelelő adatok naprakész nyilvántartása érdekében hosszú előkészítő munka után bevezetett saját iktató program mellett a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara ügykezelési programját – mely nem teljesen megfelelő a statisztikai adatok nyomon követésére sem – használnunk kellett, ami 2011-ben is többletfeladatnak bizonyult. Ugyanakkor az MKIK programja nem teljes körű, amit már több ízben is jeleztünk, eredménytelenül. (A Testület által használt szoftveralkalmazásával az ügyek iktatása mellett azok állása is naprakészen nyomon követhető, és alkalmas a rögzített adatok alapján a meghallgatási meghívók és más dokumentumok kezelésére, elkészítésére is, szemben a kötelezően használatos MKIK programmal.)

Álláspontunk szerint a Politika céljainak és intézkedési eszközeinek megfelelően az Fgytv. közeli módosítása elengedhetetlen ahhoz, hogy a békéltető testületek betölthessék alternatív vitarendezési funkciójukat, és gyors, egyszerű és olcsó eljárásukkal, a szakértelmet első helyen szem előtt tartva működhessenek a jövőben is.

A korábbi részekben:

2011 számokban és szavakban 1. rész – Budapesti Békéltető Testület

2011 számokban és szavakban 2. rész – ügytípusok, változások

2011 számokban és szavakban 3. rész – a döntések típusai, alakulása a korábbi évekhez képest

2011 számokban és szavakban 4. rész – vállalkozások együttműködése, ajánlások teljesítése

2011 számokban és szavakban 5. rész – megjelenés, illetékesség, érdekességek

2011 számokban és szavakban 6. rész – tanácsadás

2011 számokban és szavakban 7. rész – sajtó és PR tevékenység

2011 számokban és szavakban 8. rész – hazai és nemzetközi együttműködések