Vissza az összes hírhez2013. március 13.
BBT/1969/2012
Budapesti Békéltető Testület előtt fenti számon fogyasztó kérelmére a Zepter International Ungarn Kft. (1437 Budapest, Pf.: 788) vállalkozással szembeni ügyben a fogyasztói jogvita rendezése érdekében az eljáró tanács alulírott napon a következő
A J Á N L Á S T
teszi:
A vállalkozás az írásba foglalt ajánlás kézhezvételét követő 15 napon belül fizessen meg a fogyasztónak a PWC-570 típusú légtisztító visszaszolgáltatása mellett 192.000,- Ft-ot (azaz: Százkilencvenkétezer forintot) a fogyasztó által meghatározott bankszámlájára történő átutalással.
A tanács ajánlása ellen fellebbezésnek nincs helye, annak hatályon kívül helyezése - jogszabályban meghatározott esetekben kérhető a Fővárosi Törvényszéktől.
INDOKOLÁS
A fogyasztó kérelme szerint a vállalkozástól vásárolt légtisztító készüléket vissza szeretné adni, mert becsapták, a hitelt nem tudja fizetni. A hitel felvételekor azt az információt kapta, hogy egyenlő részletekben kell a termék vételárát, azaz 190.000,-Ft-ot kifizetni. Ehhez képest 350.000,-Ft összegű hitelt kell visszafizetnie. A hitel ügyében az X. Banknál bejelentéssel élt.
A vállalkozás megbízott értékesítője annak érdekében, hogy a terméket fogyasztó megvegye, 100.000,-Ft árengedményt ígért, 2-szeres 30.000,-Ft értékű bónusz megszerzését ígérte. Azért, hogy vásároljanak, 3 személy győzködte őket nap mint nap visszatérve. A fogyasztó a mai napig nem tudja, mennyi a légtisztító ára. Szerződést nem kapott, a vásárlással és hitellel kapcsolatos iratok a fogyasztó lakásán kerültek aláírásra, a rendelkezésére álló iratokon szereplő tanúkat azonban nem ismeri.
A légtisztító beszerelését követő 4. napon jelezte telefonon a vállalkozás megbízott értékesítőinek elállási szándékát, azonban a telefont a megbízott azonnal letette.
A fogyasztó előadta, hogy csak oxigénnel tud közlekedni, felesége nehezen jár.
Fogyasztó mellékelte:
- X. Bank áruvásárlási és szolgáltatási gyorskölcsön szerződését (2012.05.23.)
- X. Bank válaszlevelét
- Vállalkozás válaszlevelét
A fogyasztó kéri a készülék visszavételét, a szerződések felbontását.
A meghallgatás 2012. szeptember 11. időpontjáról feleket a békéltető testület elnöke Fogyasztóvédelemről szóló 1997.évi CLV. törvény – a továbbiakban Fgytv. – 29. §-ban foglaltaknak megfelelően értesítette.
Az értesítésben a békéltető testület elnöke a vállalkozást felszólította, hogy az értesítés részére történt kézbesítésétől számított nyolc napon belül írásban nyilatkozzék (válaszirat) a fogyasztó igényének jogosságát és az ügy körülményeit, illetően, nyilatkozatában jelölje meg az állításait alátámasztó tényeket és azok bizonyítékait, illetve csatolja azokat az okiratokat (ezek másolatát), amelyek tartalmára bizonyítékként hivatkozik. Figyelmeztette a vállalkozást, hogy az ügy érdemére vonatkozó nyilatkozattételének elmaradása esetén a tanács a rendelkezésére álló adatok alapján határoz.
A vállalkozás válasziratában előadta, hogy a fogyasztóval 2012.05.23. napján kötött szerződést, amely szerint banki hitel útján történik a vételár kifizetése. A fogyasztó 2012.07.03. napján közölte velük elállási szándékát. Az elállás későn érkezett, a szerződésben írt határidőn túl, a szerződés teljesült, ezért nincs lehetősége a szerződés felbontására, és a vállalkozásnak a vételárat a bank részére nincs lehetősége visszautalni. A válaszirathoz csatolta a rendelkezésére álló aláírt szerződést, a kiszállításról készült iratot, a fogyasztó levelét és a fogyasztó részére küldött leveleit.
A meghallgatáson a fogyasztó képviselője személyesen megjelent, az eljáró tanács összetétele (Dr. Kapás Irén, Dorogi András, Dr. Geönczeöl Csaba), ellen kifogást nem jelentett be. Az eljáró tanács megállapította, hogy a vállalkozás értesítése szabályos volt, az eljárásról és a meghallgatás időpontjáról szóló értesítést képviselője 2012.08.21. napján átvette.
A fogyasztó képviselője a meghallgatás során a kérelmében foglaltakat adta elő. Kiegészítette azzal, hogy a vásárlást megelőzően egy árubemutatón vettek részt, ahol nyertek 10 alkalomra szóló kezelést. Így kerültek kapcsolatba az értékesítőkkel, és így jöttek az értékesítők a lakásukba. A légtisztítót azért ajánlották, mert a fogyasztónak oxigéndús levegőre van szüksége. Kipróbálni a készüléket nem volt lehetőségük. Már az első alkalommal kijelentették, hogy nem tudják kifizetni a felajánlott légtisztítót. A légtisztító teljes vételárát nem közölte az értékesítő, csak azt, hogy Uniós támogatás és 2 kupon alapján 100e Ft + 60eFt összeget spórolhatnak. Még így is drága volt, ezért hitelből akarták megoldani a vételár kifizetését. 2 bank is elutasította a kérelmüket, majd az értékesítő közölte, hogy kezébe veszi az ügyet, és egy adatok nélküli hiteligénylési kérelmet íratott alá a fogyasztóval. Ekkor már megkapták a hitelt, azonban ezt annak eredményeként kapták meg, hogy a hitelkérelemben a fogyasztónak nem a valós nyugdíja került feltüntetésre. A hiteligénylés során a fogyasztót senki sem tájékoztatta arról, hogy mekkora összeget kell teljes egészében kifizetnie, mekkora lesz a teljes visszafizetendő összeg (Hitel), a hitelszerződésről semmilyen tájékoztatást nem kapott. A fogyasztó képviselőjének előadása szerint a megküldött kölcsönszerződésen szereplő tanúkat nem ismerik, az aláíráskor nem voltak jelen. A hitel kérelmet abban a tudatban töltötték ki, hogy egy kamatmentes kölcsönt kérnek a 190.000,-Ft összegre, amely a légtisztító vételára.
A légtisztítót a vállalkozás kihozta, és beszerelte. Ezt követően kapták kézhez a kölcsönszerződést, amelyből kiderült fogyasztó és felesége számára, hogy becsapták őket.
Ezt követően felhívták a vállalkozás központi ügyfélszámát, és a számláról bemondták a szerződés számát, amely alapján sikerült a szerződés beazonosítása. A fogyasztó előadta a vele történteket, azonban tájékoztatást nem kapott. 2012. június 11. napján telefonon közölte a fogyasztó a vállalkozással, hogy le kívánja mondani a szerződést.
Átadta a rendelkezésére álló iratokat: Jótállási jegyet, szállítólevelet, vállalkozás számláját 192.000,-Ft összegről – amelyet ugyanekkora összegű banki hitelből a számla szerint a fogyasztó megfizetett.
A fogyasztó képviselője ismételten előadta, hogy a fogyasztót becsapták, nem akart ilyen tartalmú szerződést kötni, hitelszerződést ilyen formában nem akart kötni, korábbi kérelmén túl kéri a szerződés előtti állapot visszaállítását.
A fogyasztó kérelme alapos. A fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés semmis a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban Ptk.) 200.§ (2) bek. és az üzleten kívül a fogyasztóval kötött szerződésekről szóló 213/2008. (VIII. 29.) Korm. r. (továbbiakban Korm. r.) 3.§ (3) bekezdése alapján. Ezen túl a szerződés érvénytelensége is megállapítható, mivel a fogyasztó a szerződés megkötésekor annak lényeges körülményeiben tévedésben volt, ill. a szerződés lényeges pontjaiban a felek nem állapodtak meg, és a szerződéskötés helye a szerződés alapján nem állapítható meg.
A fogyasztó írásbeli kérelme és képviselője előadása alapján megállapítható, hogy a fogyasztót folyamatosan presszionálva vették rá egy olyan szerződés megkötésére, amelyet saját elhatározásából és anyagi lehetőségei alapján nem kötött volna meg.
A vállalkozás által becsatolt 2012.05.23. napján kelt szerződésben kitöltetlen maradt a szerződés megkötésének helyét meghatározó 1. pont, a fizetés módját és esedékességét meghatározó 2. pont, az áruvásárlási kölcsön igénybevételének szabályait meghatározó 3. pont.
A Ptk. 200. § (2) bekezdése szerint: „Semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz. Semmis a szerződés akkor is, ha nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik.”
A Korm. r. 3.§ (1)-(3) bekezdése szerint:
„(1) A vállalkozás köteles legkésőbb a szerződés megkötésekor a fogyasztót írásban tájékoztatni a 4. § szerinti jogáról, és annak a személynek a nevéről, címéről, és - ha az elállási nyilatkozatot ilyen módon is fogadja - elektronikus levelezési címéről, akivel szemben e jogát gyakorolhatja.
(2) Az (1) bekezdés szerinti tájékoztatást keltezéssel kell ellátni. A tájékoztatásnak tartalmaznia kell a szerződés azonosítását lehetővé tévő adatokat.
(3) Ha a vállalkozás az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettségének nem tesz eleget, a szerződés semmis.”
A Korm. r. 4.§ (1)-(2) bekezdése szerint:
„(1) A fogyasztó a (2) bekezdésben meghatározott időtartamon belül indokolás nélkül elállhat a szerződéstől.
(2) A fogyasztó az (1) bekezdés szerinti elállási jogát
a) termék értékesítésére irányuló szerződés esetében a termék kézhezvételének napjától számított nyolc munkanap elteltéig,
b) szolgáltatás nyújtására irányuló szerződés esetében a szerződéskötés napjától számított nyolc munkanap elteltéig
gyakorolhatja
(3) Írásban történő elállás esetén azt határidőben érvényesítettnek kell tekinteni, ha a fogyasztó nyilatkozatát a határidő lejárta előtt elküldi.
(4) Az (1) bekezdés szerinti elállás esetén a fogyasztó nem köteles megtéríteni a terméknek azt az értékcsökkenését, amely a rendeltetésszerű használat következménye, és nem köteles a termék használatáért használati díjat fizetni. Az átvett termék neki felróható értékcsökkenéséért azonban helytállni tartozik.
(5) A fogyasztó (1) bekezdés szerinti elállása esetén a vállalkozás nem köteles az átvett vételár, illetve a szolgáltatás díja után kamatot fizetni.
(6) Nem gyakorolhatja az (1) bekezdés szerinti jogát a fogyasztó, ha a terméket nem tudja teljes egészében visszaszolgáltatni. Ha azonban részben vissza tudja azt szolgáltatni úgy, hogy a megmaradt rész értéke és használhatósága nem csökkent, a vételár arányos részének visszaszolgáltatását követelheti.
(7) Ha a szolgáltatás nyújtására irányuló szerződést részben teljesítették, a fogyasztónak a díj visszafizetésére vonatkozó követelésével szemben a vállalkozás követelheti a szolgáltatás már igénybe vett részére arányosan járó díjat. Nem gyakorolhatja az (1) bekezdés szerinti jogát a fogyasztó, ha a szolgáltatást már teljes egészében igénybe vette.”
A szerződéses pontok kitöltésének hiányában nem állapítható meg annak ténye, hogy a vállalkozás eleget tett a Korm. r.–ben írt tájékoztatási kötelezettségének. Ezen túl a szerződéskötés helyének megjelölése hiányában a fogyasztó nem volt abban a helyzetben, hogy ismerje elállási jogát, a szerződés átadásának hiányában pedig az elállási jogának gyakorlása sem állt módjában. Így a szerződés a Korm.r. 3.§ (3) bek. alapján semmis.
A fogyasztó és a vállalkozás ezen túl a szerződés lényeges pontjaiban nem állapodott meg, és kétséges, hogy a szerződés egyáltalán létrejött-e.
A Ptk. 205. § (1)-(2) bekezdése szerint:
„(1) A szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre.
(2) A szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. Nem kell a feleknek megállapodniuk olyan kérdésekben, amelyeket jogszabály rendez.”
Így a vételár fizetésének módjában és esedékességében ill. az áruvásárlási kölcsön igénylése esetén a szerződés érvényessége tárgyában nem állapodtak meg. Magát a szerződés kötés helyét sem rögzítették. A szerződés tárgyát átadták ugyan, azonban a vételár kifizetése nem a fogyasztó akarata szerint valósult meg.
A fogyasztó ezen túl tévedésben volt a szerződés megkötésekor a szerződéses összegben, az általa ismert szerződéses összeg fizetési feltételeiben és teljesítésének módjában ill. esedékességében.
Az eljáró tanács a becsatolt iratok, valamint a fogyasztó meghallgatását követően, a fentiek alapján megállapította, hogy a szerződés semmissége miatt a szerződéskötést megelőző állapot helyreállításának van helye. Így a vállalkozás köteles visszafizetni a részére kifizetett vételárat.
A fogyasztó ún. „ügyviteli költségek” iránti igényt nem terjesztett elő.
Mindezek alapján az eljáró tanács az ajánlás szerint találta megalapozottnak a fogyasztó kérelmét.
A tanács ajánlása elleni fellebbezés lehetőségét az Fgytv. 34. § (2) bekezdése zárja ki. Azonban a fél az Fgytv 34. § (3) bekezdése alapjánaz ajánlás részére történt kézbesítésétől számított tizenöt napon belül keresettel annak hatályon kívül helyezését kérheti a Fővárosi Törvényszéktől (1055 Budapest, Markó u. 27. 1363 Bp. Pf. 16), amennyiben
a) a tanács összetétele vagy eljárása nem felelt meg e törvény rendelkezéseinek,
b) a békéltető testületnek az Fgytv. 18. § (1) bekezdése alapján nem volt hatásköre az eljárásra,
c) a kérelem meghallgatás nélküli elutasításának lett volna helye, az Fgytv. 29. § (4) bekezdésében meghatározott okból
Az Fgytv. 34. § (4) bekezdése szerint„a vállalkozás az ajánlás hatályon kívül helyezését az említetteken túl akkor is kérheti a békéltető testület székhelye szerint illetékes megyei törvényszéktől, ha az ajánlás tartalma nem felel meg a jogszabályoknak.”
Az Fgytv. 34. § (5) bekezdése szerint a pert a Budapesti Békéltető Testülettel szemben kell megindítani.
Az Fgytv. 36. §-a (5) bekezdése szerint „afogyasztó a határozattal jóváhagyott egyezség és a kötelezést tartalmazó határozat végrehajtásának, illetve az ajánlásban foglaltak követésének elmaradásáról köteles értesíteni a békéltető testületet.”
Az eljáró tanács figyelmezteti a vállalkozást, az Fgytv 36. § (1) bekezdésében foglaltakra: ha a tanács ajánlásának nem tesz eleget, a békéltető testület - a fogyasztó nevének megjelölése nélkül a jogvita
tartalmának rövid leírását és az eljárás eredményét - legkorábban az ajánlásnak a vállalkozás részére történt kézbesítésétől számított hatvan nap elteltével - nyilvánosságra hozza.
Budapest, 2012. szeptember 11.
Dr. Geönczeöl Csaba
eljáró tanács elnöke
Dr. Kapás Irén
eljáró tanács tag
Dorogi András
eljáró tanács tag
Kapják:
1. Fogyasztó
2. Vállalkozás
3. Irattár
