Vissza az összes hírhezA jogvita tárgyát képező ügyben a fogyasztó Brnóból utazott Budapestre vonattal, azonban a vasút jelentős késése miatt az állomásról már taxival tudott csak hazajutni. Ezt követően panasszal élt a vállalkozásnál, amely igényét elutasította, ezért a Budapesti Békéltető Testülethez fordult, kérelme a 4.000 Ft-os taxiköltség megtérítésére irányult. A Testület eljáró tanácsa a jogvita kapcsán ajánlást hozott, mivel a fogyasztó kérelmét megalapozottnak találta és előírta a vállalkozás számára a fogyasztó igényének teljesítését.
A MÁV-START Zrt. ezután a Fővárosi Törvényszékhez keresetet nyújtott be az ajánlás hatályon kívül helyezése iránt. Álláspontja szerint ugyanis a Testület nem rendelkezett hatáskörrel az ügyben, mivel a vasúti személyszállítási szolgáltatást igénybevevő utasok jogainak sérelme esetén a Nemzeti Közlekedési Hatóság járhat el kizárólagosan a vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogairól és kötelezettségeiről szóló Európai Parlament és a Tanács 1371/2007/EK rendelet (EK rendelet), továbbá a vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény (Vtv.) alapján. Az elsőfokú bíróság helyt adott a MÁV-START Zrt. kérelmének és hatályon kívül helyezte az ajánlást a Testület hatáskörének hiányát megállapítva.
Ezt követően fellebbezést nyújtottunk be a Fővárosi Ítélőtáblához. Előadtuk, hogy a Testület általános hatáskörrel rendelkezik a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 18.§ (1) bekezdése alapján a fogyasztói jogviták elbírálására. A Nemzeti Közlekedési Hatóság pedig az EK rendeletben és a Vtv-ben meghatározottak szerint csupán a vasútra vonatkozó egyes jogszabályi rendelkezések betartását ellenőrizheti és megsértésük esetén alkalmazhat bizonyos szankciókat, például bírságolhat. Egyedi fogyasztói jogvitában azonban nem járhat el.
A Fővárosi Ítélőtábla a 2013. szeptember 26-án meghozott jogerős ítéletében teljes mértékben osztotta a Budapesti Békéltető Testület álláspontját: elutasította a MÁV-START Zrt. kérelmét, az első fokú bíróság ítéletét pedig megváltoztatta. Megállapításra került, hogy a vasúti szolgáltatást igénybevevő fogyasztó és a vállalkozás között egyértelműen fogyasztói jogvitáról van szó. (Azaz a fővárosi és a megyei kereskedelmi és iparkamarák mellett működő békéltető testületek hatáskörrel rendelkeznek az ilyen és hasonló jogviták esetén is.)
A Fővárosi Ítélőtábla indokolásában rámutatott arra, hogy az EK rendelet célja az volt, hogy legyen legalább egy hatóság, amely a vasúti személyszállítást igénybevevő utasok részére biztosítja jogaik tiszteletben tartását. Vagyis nem arra irányult a jogalkotói szándék, hogy a vonatkozó jogvitákban ez a hatóság kizárólagos hatáskörrel járjon el, hanem, hogy legyen legalább egy közigazgatási szerv, amely hatáskörrel rendelkezik a vasúti személyszolgáltatást igénybevevő fogyasztók széles körét érintő jogsértés esetén. A másodfokú bíróság aláhúzta azt is, hogy a Nemzeti Közlekedési Hatóság működésére vonatkozó jogszabályok egyértelműen hatósági intézkedések (például bírság kiszabása, működési engedély megvonása) alkalmazásának lehetőségét jelölik meg arra az esetre, ha a vállalkozás nem tartja be a vasúti személyszállítás esetében érvényes rendelkezéseket. Azaz e hatóságnak nincs jogosultsága fogyasztói jogvitákban eljárni és a fogyasztó egyedi igényéről dönteni.
