Vissza az összes hírhezA Budapesti Békéltető Testülethez benyújtásra kerülő kérelmekből jól láthatóak azok a gyakori kifogások, amelyeket a fogyasztók az üdülési jog értékesítése során tapasztalnak. Általában valamely üdülőhelyre, wellness szállodába kedvezményes áron hívják meg a fogyasztókat néhány nap, esetleg egy kellemes hétvége eltöltésére. Ennek azonban feltétele, hogy egy előadáson kell részt venni. Ezen a rendezvényen bemutatják az adott - és sok esetben több más - szálláshelyet, jellemzően felnagyítják az előnyeit és elhallgatják a hátrányait, majd ezt követően próbálják meg értékesíteni az üdülési jogot a fogyasztók részére. Ugyanígy sokszor előfordul, hogy valamely garantált ajándék (pl. egy viszonylag nagy értékű utazási utalvány) ígéretével csábítják el a fogyasztókat egy bemutatóra. Az előadás valódi célja - az utazási jog értékesítése - csak ott a helyszínen derül ki a fogyasztók részére, akik így - kellő felkészültség híján - védtelenebbek az értékesítők sokszor agresszív rábeszélésével szemben. Hasonlóan a termékbemutatókhoz, itt is jellemző az értékesítő cégek üzletkötőinek azon gyakorlata, hogy a fogyasztókat erős rábeszéléssel, pszichikai nyomással, jelentős - csak ott és csak akkor érvényes - árkedvezmények ígéretével ösztönzik a vásárlásra, amelynek a fogyasztók gyakran nem képesek ellenállni. Sok esetben bevált fogás, hogy az üdülési jogot egyben kiváló befektetési lehetőségnek állítják be, hivatkoznak az üdülési jog örökölhetőségére, könnyű eladhatóságára, a világ bármely pontjára történő elcserélhetőségére, sokszor további ingyenes szálláslehetőséget is felajánlanak egy vonzó üdülőhelyre.
Ezek a hivatkozások azonban csak részben igazak és akkor is csak bizonyos feltételekkel, az ajándékok pedig a gyakorlatban ésszerű keretek között felhasználhatatlanok.
Így az üdülési jog valóban örökölhető, de gondoljunk bele: biztos, hogy a gyerekeink is mindig ugyanoda és ugyanakkor akarnak majd járni hosszú éveken keresztül? Tudják majd fizetni az egyre emelkedő éves fenntartási díjakat és az odautazással járó költségeket? Célszerű ezért ezt jól megfontolni.
A gyakorlat azt mutatja, hogy az üdülési jog egyáltalán nem gyümölcsöző befektetés: az interneten számos weboldal mutatja, hányan próbálnak megszabadulni az üdülési joguktól – sikertelenül. Vegyük figyelembe, hogy a mai piaci helyzetben az üdülési jogokhoz kapcsolódó éves fenntartási díjnak megfelelő összegért már lehet szállást is találni egy hasonló színvonalú helyre hasonló időszakban és időtartamra. Az üdülési jog megvásárlását kecsegtető befektetésként feltüntető értékesítők ismert trükkje, hogy az üdülési jogot értékesítő szerződésben az üdülési jog eladása esetére a maguk részére elővásárlási jogot kötnek ki. Ezzel azt a hamis látszatot keltik, hogy az üdülési jog mennyire keresett termék és azt a vállalkozás bármikor kész visszavenni. Sokszor szóban kifejezetten meg is ígérik az üdülési jog mindenkori visszavásárlását – ami persze az írásbeli szerződésben már nem szerepel. A valóságban azonban az üdülési jog visszavásárlása vagy az elővásárlási jog gyakorlása egyáltalán nem érdeke a vállalkozásoknak, hiszen amennyiben a fogyasztó nem veszi igénybe az üdülési jogát, a kereskedőnek lehetősége van a szállást az adott évben mások részére kiadni.
A fogyasztó számára feleslegessé váló (megunt, anyagilag megterhelő) üdülési jogok értékesítésére tehát nincs sok esély. Ilyenkor gyakori eset, hogy a fogyasztók az értékesítő vállalkozást bízzák meg az üdülési jog másodlagos értékesítésével. A vállalkozások ezt biztosra és rövid határidővel meg is ígérik, de egyúttal rábeszélik a fogyasztókat egy újabb üdülési jog (pl. ugyanazon a szálláshelyen még egy hét üdülőhasználat, vagy a két személyre szóló üdülési jog mellé még egy kétszemélyes jog) megvásárlására azzal az indokkal, hogy így könnyebb és/vagy gyorsabb lesz értékesíteni az üdülési jogot, mert nagyobb lesz rá a kereslet. A valóságban ilyenkor a fogyasztók két külön szerződést kötnek: egy megbízásit a saját meglévő üdülési joguk értékesítésére és egy másikat (gyakran ugyanazzal a személlyel ugyan, de jogilag már más vállalkozással), amivel egy újabb üdülési jogot vásárolnak a már meglévő mellé. A korábban is megvolt üdülési jogukat pedig a vállalkozás hangzatos ígéretei ellenére egyáltalán nem sikerül értékesíteni, ellenben vásároltak pluszban egy másik üdülési jogot, ami jelentős fizetési kötelezettségeket ró rájuk és a jövőben is hosszú távon köti őket.
Az üdülési jog elcserélhetősége is igaz, az már más kérdés, hogy ténylegesen mire is lehet elcserélni, ráadásul ennek feltétele, hogy a fogyasztó egyben tagja legyen egy csereszervezetnek, ami további költségekkel jár (belépési díj, éves tagdíj). Továbbá mind a cserénél, mind pedig az üdülési jog megvásárlásakor ajándékként kapott ingyenes szálláslehetőségeknél azt is fel kell mérni, hogy az adott helyszínre el kell jutni, ami például egy vonzó külföldi nyaralóhely esetében tetemes utazási költségekkel jár.
Bevett gyakorlat, hogy az értékesítők a fogyasztók részére az üdülési jog jellemzően magas ellenértékének megfizetésére részletfizetési kedvezményt nyújtanak, illetve szinte minden esetben felajánlják a fogyasztási kölcsön lehetőségét. Így a szerződés megkötésekor nem kell egy összegben megfizetni az általában milliós nagyságrendű ellenértéket, ami miatt a fogyasztók kevésbé tudják reálisan látni a szerződéssel együtt járó fizetési kötelezettségeik jövőbeni viselésére vonatkozó tényleges anyagi lehetőségeiket.
Az is visszatérő kifogás a fogyasztók részéről, hogy a vásárlás során nem kaptak lehetőséget az írásbeli szerződés aláírás előtti elolvasására, vagy épp nem tartották szükségesnek a szerződés átolvasását az értékesítő szóbeli tájékoztatását követően. Kétségtelen, hogy ezek a szerződések általában terjedelmesek, ennek ellenére fontos azok alapos áttanulmányozása, mivel sokszor előfordul, hogy az aláírt okirat ellentétes tartalmú azzal a szóbeli tájékoztatással, amit az üdülési jog vásárlása során az értékesítő vállalkozástól kaptak, vagy a szóban elhangzott ígéretek nem szerepelnek a szerződésben, vagy éppen a szerződésben szereplő lényeges – és a fogyasztókra nézve kedvezőtlen – feltételekről, körülményekről viszont egyáltalán nem kaptak szóbeli tájékoztatást.
Fontos tudni, hogy a szállás időben megosztott használati jogára, a hosszú távra szóló üdülési termékekre vonatkozó szerződésekről, valamint a tartós szálláshasználati szolgáltatási tevékenységről szóló 141/2011. (VII.21.) Korm. rendelet szabályai szerint a fogyasztókat az ilyen szerződések esetén a szerződés megkötésének vagy (ha az eltérő időpontban történt) kézhezvételének napjától számított tizennégy napon belül írásban indokolás nélküli elállási jog illeti meg, amelyre a szerződés megkötését megelőzően a vállalkozás köteles a fogyasztó figyelmét külön felhívni és ennek a külön felhívásnak a megtörténtét a szerződésben a fogyasztóval külön is aláíratni. A szerződéshez mellékelni kell az elállási jog gyakorlására vonatkozó formanyomtatványt is, a vállalkozás nevével, székhelyével és a szerződéskötés időpontjával előre kitöltve. Nagyon fontos, hogy amennyiben a vállalkozás nem bocsátja a fogyasztó rendelkezésére a formanyomtatványt, akkor a fogyasztó a szerződés megkötésének vagy kézhezvételének napjától számított egy év és tizennégy napon belül állhat el indokolás nélkül a szerződéstől, ha pedig a vállalkozás a formanyomtatványt a szerződés megkötésének vagy kézhezvételének napjától számított egy éven belül a fogyasztó rendelkezésére bocsátja, akkor e naptól számított tizennégy napon belül élhet a fogyasztó az indokolás nélküli elállási jogával.
További lényeges szabály, hogy a szerződés megkötése előtt kellő időben a vállalkozás köteles a fogyasztó részére magyar nyelven írásbeli tájékoztatót átadni (az értékesítő adatairól, az üdülési jog tartalmáról, időtartamáról, a szállás leírásáról, az üdülési jog ellenértékéről, a használat éves díjáról és annak emelésének feltételeiről, az elállási jogról stb.), mely a megkötött szerződésnek is részét képezi. Ha a szerződés valamely kikötése az írásbeli tájékoztató tartalmától eltér, a vállalkozás köteles az eltérésről és annak mibenlétéről a fogyasztót külön írásban tájékoztatni még a szerződés megkötését megelőzően.
Amennyiben a vállalkozás a tájékoztatási kötelezettséget nem teljesítette, akkor a fogyasztó a szerződés megkötésének vagy kézhezvételének napjától számított három hónap és tizennégy napon belül élhet az indokolás nélküli elállási jogával, ha pedig a vállalkozás a tájékoztatási kötelezettségét a szerződés megkötésének vagy kézhezvételének napjától számított három hónapon belül teljesíti, akkor a fogyasztó e naptól számított tizennégy napon belül állhat el a szerződéstől.
Fontos szabály, hogy a fentiek szerint az elállásra nyitva álló határidő lejárta előtt a vállalkozás a fogyasztótól fizetést semmilyen jogcímen nem követelhet és nem fogadhat el, ideértve az ügyvédi letétbe történő fizetést is.
Nagyon lényeges, hogy ha az üdülési jog megszerzéséért fizetendő ellenértéket részben vagy egészben a fogyasztónak nyújtott hitelszerződés fedezi, a fogyasztó elállási jogának gyakorlása ezt a hitelszerződést is felbontja. Ha a szerződéshez az üdülési jog cserélhetőségére vonatkozó csereszerződés vagy más kiegészítő szerződés (pl. valamilyen kedvezményre feljogosító klubkártya) is kapcsolódik, akkor az elállási jog gyakorlása a csereszerződést vagy kiegészítő szerződést is felbontja.
Az üdülési jog vásárlása kapcsán is igaz, hogy a legtöbb probléma kellő odafigyeléssel elkerülhető, a legfontosabb, hogy a fogyasztók minden esetben járjanak el körültekintően, betartva az alábbi jó tanácsokat:
1. Egy nagyon jutányos részvételi díjú wellness hétvégére történő telefonos meghívás, nagy értékű ajándék utazási utalvány vagy ingyenes szálláslehetőség ígérete esetén már előre készüljenek fel annak lehetőségére, hogy az adott utazáson vagy az ajándék átvételekor üdülési jogot fognak megvásárlásra felajánlani.
2. Mérjék fel, hogy szükségük van-e az ajánlott üdülési jogra, hosszú távon biztosan ki tudják-e azt használni, az üdülési jog ellenértékét, az odautazással járó költségeket és a kapcsolódó egyéb költségeket, az általában évente rendszeresen emelkedő éves fenntartási díjat ki is tudják-e fizetni. Az éves fenntartási díjat ugyanis általában akkor is viselni kell, ha a szállást a fogyasztó az adott évben nem is veszi igénybe. Ellenőrizzék az éves fenntartási díj (üzemeltetési költségek) emelkedésének idejét, mértékét és módját.
3. A szerződéskötést megelőzően gondosan olvassák el a kapott írásbeli tájékoztatókat, valamint magát a szerződést és egyéb dokumentumokat. Szerződéskötés esetén minden iratból kérjenek is el egy-egy példányt. Ne hagyják siettetni magukat, elvégre hosszú távú kötelezettségvállalásról és sok pénzről kell dönteniük. Ha bármilyen indokkal siettetik Önöket, az már eleve gyanús lehet.
4. Ha valamit nem értenek a szerződésben vagy egyéb dokumentumokban,ne fogadják el feltétel nélkül a vállalkozás szóbeli magyarázatát, kérdezzenek meg másokat is akár ott helyben (más fogyasztókat) vagy telefonon. Bármilyen apró kétség esetén inkább ne írják alá a szerződést, nem fognak semmilyen soha vissza nem térő ajánlatról lemaradni. Ugyanaz az üdülési jog megvásárolható lesz még másnap és egy hét múlva is ugyanazokkal a feltételekkel, ne dőljenek be a csak ott és csak akkor megkötött szerződések esetére felajánlott kedvezmények ígéretének.
5. Győződjenek meg arról, hogy az elállási jogukról megfelelő és pontos tájékoztatást kaptak-e, az ehhez szükséges formanyomtatványt megfelelően kitöltve megkapták-e. Az elállási jogról nem lehet érvényesen lemondani.
6. Ha már megkötötték a szerződést, utólag is kérjenek tanácsot a családtagjaiktól, ismerősöktől, szomszédoktól vagy akár utazási szakemberektől és ennek tükrében még egyszer gondolják át a vásárlást. Nézzenek vagy nézessenek utána az interneten és hasonlítsák össze a szerződésüket más hasonló ajánlatokkal, hogy képet kapjanak arról, jó üzletet kötöttek-e. Ne szégyelljék, ha úgy érzik, hogy be lettek csapva vagy rossz vásárt csináltak, időben hozzák ezt a család vagy ismerőseik tudomására és merjenek élni az elállási jogukkal.
7. Az indokolás nélküli elállási joguk gyakorlása esetén azt minden esetben írásban tegyék meg. Ez történhet akár a rendelkezésükre bocsátott formanyomtatvány felhasználásával, akár más ennek megfelelő tartalmú teljes bizonyító erejű magánokiratban (saját kezűleg írva és aláírva vagy egyéb irat esetén aláírva és két tanúval ellátva), az elállási nyilatkozat elküldésének vagy átvételének későbbi igazolhatóságára alkalmas módon (postai úton ajánlott tértivevényes levélben). Az elállási jog gyakorlása csak írásban érvényes.
