Hírek

 „Fergeteges bemutató”, „ingyenes tanácsadás”, „meggyógyítjuk, megfiatalítjuk, megszépítjük”, „a csodamatrac rendbe hozza”, „INGYEN! INGYEN! INGYEN! GARANTÁLT NYEREMÉNY!”

Ilyen és ehhez hasonló szlogenekkel csábítják – elsősorban az idősebb korosztályt – a vállalkozások bemutatóikra, ahol aztán – ha nem később – kiderül, hogy semmi sincs ingyen, semmi sem garantált, és végképp nem gyógyítja, szépíti, fiatalítja meg az adott termék az erre vágyókat. 

Az elmúlt évtizedben gombamód szaporodtak meg azon vállalkozások, melyek úgynevezett üzleten kívüli értékesítésre, azon belül is termékbemutatókra szakosodnak. Ezen cégek célközönsége elsősorban az idősebb, nyugdíjas generáció, nem véletlenül.

 Ők azok, akik koruknál fogva több egészségügyi problémával rendelkeznek, akik adott esetben több szabadidővel bírnak, és akik – mondjuk ki, bármennyire is szomorú ezt hallani, de – hiszékenyebbek és sokkal kevésbé gyanakvóak, mint a modern, globális, az információk és az internet uralta világban szocializálódott fiatalok. 

Nem is lenne ezzel még baj, ha nem épp az ő hiszékenységükre, naivitásukra és kiszolgáltatottságukra alapozna a vállalkozások egy jó része. Hiszen „a nyugdíjas mindent elhisz, a nyugdíjas nem mer reklamálni, a nyugdíjas könnyen átverhető” – gondolják ők. 

Azt sem szabad elfelejteni, hogy itt több százezer forintos termékekről van szó, amelyet többnyire banki kölcsön segítségével vesz meg a vásárló – megint csak kérdéses, az adott hitelintézet mi alapján vállalja a hitelszerződés aláírását. 

Nem véletlenül védi mind az Európai Unió, mind a Magyar Köztársaság ezen kereskedelmi tevékenység fogyasztóit kiemelt módon jogszabályai által (ennek részletezése lentebb olvasható.) 

A termékbemutatókkal kapcsolatos polémiák

Ha a vállalkozás kezdeményezésére, annak üzletén, telephelyén kívül kerül sor a szerződés megkötésére, az üzleten kívül kötött szerződésnek minősül. 

Gyakori vállalkozói magatartás, hogy a semleges helyen lezajlott céges bemutató után elszállítják a fogyasztókat üzlethelyiségükbe a vállalkozás képviselői, mivel „csak ott tudják aláírni a szerződést.” Ezzel ki is kerülik, kerülhetik a rendeletet, és – véleményük szerint – máris nem él a nyolc munkanapos elállási lehetőség. 

Nem ritka az az eset, amikor egy adott termék bemutatójára hívják meg a fogyasztókat, aztán más terméket értékesítenek számukra, és állításuk szerint mivel a bemutató kezdeményezése nem erre az árura vonatkozott, nem kell alkalmazni a kormányrendeletet. Mint a fentiekben láttuk, ez nincs így. 

A formai kötöttségek azok, melyekkel kapcsolatos a panaszok többsége. Tájékoztatják ugyan az elállási lehetőségről a fogyasztót – hiszen ennek hiányában semmis a szerződés – de azt vagy a „times new roman” 5-ös betűmérettel, azaz olvashatatlanul teszik, vagy a szerződés valamely alpontjában, eldugva az ügyfél elől, vagy éppen sürgetik a fogyasztót a szerződés aláírására, aki így végig sem tudja olvasni ezen blankettaszerződéseket. Ez természetesen nem mentesíti az egyes fogyasztókat sem, hiszen a szerződést annak értelmezése és elolvasása nélkül nem tanácsos aláírni, de ugyanakkor a fogyasztóbarát kereskedelmi magatartás tényét sem alapozza meg. 

Az elállási jog gyakorlása: gyakori vállalkozói próbálkozás, hogy a fogyasztó már elkésett, mert nem érkezett meg elállási nyilatkozata időben, holott – mint fent láttuk – érvényesnek kell tekinteni azt, ha időben elküldte a fogyasztó. Szintén a jogi normának – és egyben a jogalkotó céljának – semmibevételét jelenti, hogy mivel a termék átvételétől élhet a jogszabály szövege szerint elállási jogával a fogyasztó, ezért a cégek úgy vélik, hogy az átvételig nem teheti meg ezt a vásárló, azaz feltétlenül át kell vennie az általa nem kívánt dolgot, és majd azt követően visszaküldenie azt. 

Egyébiránt a jogszabály hiányossága, és egyben az EU által a jövőben módosítandó szempont az irányelvben, így a hazai normában is, hogy hiányzik a vételár visszaszolgáltatási határideje, ami például a távollévők között kötött szerződéseknél 30 napban van maximalizálva. 

Előfordul nem egyszer, hogy a szerződésben a fogyasztó azt írta alá, hogy lemond elállási jogáról – a fentiek alapján ez nem lehetséges. A talán leggyakrabban előforduló probléma pedig az, hogy a vállalkozás a szerződése alapján elállás esetére bánatpénz, foglaló, vagy előleg megfizetését köti ki, ami csak akkor lenne jogos, ha nem a jogszabály által nyújtott elállás lehetőségével élne a fogyasztó. Ebben a körben ugyanis semmi nem követelhető tőle a rendeltetésellenes használatot leszámítva. 

Ezen felül is meglehetősen gyakori az az eset, amikor megnehezítik a termék visszajuttatását a vállalkozásnak a fogyasztó által, mindenfajta alapvető együttműködési kötelezettséget nélkülözve. Mint fent említettük, nem egyszer fordul elő az, hogy a fogyasztó kölcsönszerződést köt a termék megvásárlására. Ha eláll a szerződéstől, ennek a kölcsönszerződésre is kiterjedő hatálya van, csakhogy arról a rendszerint a termékbemutatós céggel együttműködő bank nem szerez tudomást, a vállalkozás ugyanis arról nem értesíti őt, pedig az ő kötelezettsége lenne. Így a fogyasztó kénytelen utánajárni ennek is, hosszadalmas jogi procedúrát a nyakába véve. 

Gyakorlati tapasztalatok

Az általános problémák után szólni kell azokról az egyedi esetekről is, melyeket a vállalkozások szerint csupán egy-egy olyan képviselő, kereskedő követ el, aki nem azonosul a cég szellemiségével. Mivel azonban ezen személyek az adott vállalkozás helyett és nevében járnak el, ráadásul többnyire többnapos kurzust, tanfolyamot, képzést kell teljesíteniük munkába állásuk előtt, ezért a cégeknek is hatalmas a felelősségük ebben a körben.   

Több fogyasztó jelezte pár éve, hogy a bemutató közben rájuk zárták a terem ajtaját, agresszívan kezdtek viselkedni a fogyasztókkal, és addig nem engedték útjukra őket, amíg nem írtak alá legalább egy szerződést. 

Egy másik körben azok, akik nem írták alá a szerződést, nem kapták meg a felhívásban közölt ebédet, míg másokat azzal fenyegettek meg, hogy nem viszik őket haza az autóbusszal, amíg legalább egy terméket nem vásárolnak meg. 

Ennél kevésbé súlyos eset, amikor Magyarország egy festői helyére viszik el a fogyasztókat, ingyenes körképlátogatást hirdetve, majd a többórás előadást követően 20 percük marad megtekinteni a honfoglalás képeit. Hogy mennyire készülnek egyes kereskedők eleve tisztességes magatartásra, azt jól mutatja, hogy amikor civil fogyasztóvédők akartak részt venni egy buszos kiránduláson, a túravezető úgy kezdte felszálláskor mondanivalóját: „a fogyasztóvédelmi hatóság és az adóhatóság emberei szálljanak le, kérem!” 

Rendkívül gyakorta előfordult és fordul elő a mai napokban is, hogy ingyenességet kínál valamely tekintetben – például egy külföldi úttal kapcsolatban – a vállalkozás, aztán a bemutatón kiderül – jó esetben – hogy az út egyáltalán nincs ingyen. Egy nyolcvan év feletti hölgy hónapokig járt sírva civil fogyasztóvédők tanácsát keresve, mert a termékbemutatós cég emberei telefonon zaklatták, hogyha a – jogtalanul követelt – bánatpénzt nem fizeti meg, akkor a nyugdíjából fogják azt levonni, és éhen fog halni. 

Nézzük a legfontosabb kérdéseket, melyekkel a fogyasztók a Budapesti Békéltető Testülethez fordultak, és válaszokat, melyek segíthetnek mindenkinek a jövőben. 

1. A fogyasztó termékbemutatón vett részt Hajdúszoboszlón, ahol egy nagy értékű porszívót vásárolt. A szerződésben azonban beikszeltették vele azt a pontot, mely szerint a szerződés megkötése a vállalkozás telephelyén történt, ezért a kereskedő szerint a fogyasztó nem élhet az elállás lehetőségével. 

Válasz: 

Az üzleten kívül fogyasztóval kötött szerződésekről szóló 213/2008. (VIII. 29.) Korm. Rendelet 1. § (1) bekezdése szerint a rendelet hatálya azokra a termék értékesítésére vagy szolgáltatás nyújtására irányuló szerződésekre terjed ki, amelyek megkötésére vállalkozás vagy a vállalkozás nevében, illetve javára szerződést kötő személy (a továbbiakban együtt: vállalkozás) és fogyasztó között, a vállalkozás kezdeményezésére, a vállalkozás üzletén, telephelyén kívül, illetve annak hiányában kerül sor, így különösen

a) a fogyasztó lakásán, munkahelyén, átmeneti tartózkodási helyén, feltéve, hogy a vállalkozás a fogyasztót nem a fogyasztó kifejezett kívánságára kereste fel, vagy

b) a vállalkozás vagy harmadik személy által ilyen célból szervezett utazás, rendezvény alkalmával.

Amennyiben például utazással egybekötött termékbemutatón történt a szerződés aláírása, ezen kormányrendelet vonatkozik rá, függetlenül attól, hogy a szerződésben mit írtak. Annak bizonyítására, hogy nem a telephelyen, hanem akár egy más városban került sor a szerződés megkötésére, érdemes a velünk együtt vásárló  tanúkat igénybe venni, ugyanakkor mindenképpen a szerződést aláírás előtt alaposan átolvasni!

2. A fogyasztó nagymamája 231.245 forintért vásárolt biomatracot, ezt azonban nem tudja kifizetni, még hitelből sem. Elállhat-e a szerződéstől?

Válasz:

Igen, de csak meghatározott időn belül. Az üzleten kívül fogyasztóval kötött szerződésekről szóló 213/2008. (VIII. 29.) Korm. Rendelet 4. § (1) bekezdése alapján a fogyasztó a (2) bekezdésben meghatározott időtartamon belül indokolás nélkül elállhat a szerződéstől.

 (2) A fogyasztó az (1) bekezdés szerinti elállási jogát 

a) termék értékesítésére irányuló szerződés esetében a termék kézhezvételének napjától számított nyolc munkanap elteltéig,

b) szolgáltatás nyújtására irányuló szerződés esetében a szerződéskötés napjától számított nyolc munkanap elteltéiggyakorolhatja.

Írásban történő elállás esetén azt határidőben érvényesítettnek kell tekintetni, ha a fogyasztó nyilatkozatát a határidő lejárta előtt elküldi. Tehát a levél postai bélyegzőjén látható dátum az irányadó. 

3. A fogyasztó egy termékbemutatón történő vásárlás alkalmával nem kapott tájékoztatást arról, hogy nyolc munkanapon belül elállhat a szerződéstől. A vásárlástól kezdve már eltelt egy hónap, mit tehet ilyenkor?

Válasz:

Az üzleten kívül fogyasztóval kötött szerződésekről szóló 213/2008. (VIII. 29.) Korm. Rendelet 3. § (1) bekezdése szerint a vállalkozás köteles legkésőbb a szerződés megkötésekor a fogyasztót írásban tájékoztatni a 4. § szerinti jogáról, azaz az elállásról, és annak a személynek a nevéről, címéről, és - ha az elállási nyilatkozatot ilyen módon is fogadja - elektronikus levelezési címéről, akivel szemben e jogát gyakorolhatja. 

(2) Az (1) bekezdés szerinti tájékoztatást keltezéssel kell ellátni. A tájékoztatásnak tartalmaznia kell a szerződés azonosítását lehetővé tévő adatokat.(3) Ha a vállalkozás az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettségének nem tesz eleget, a szerződés semmis. 

Ez tehát azt jelenti, hogy amennyiben az elállás jogáról nem tájékoztatja írásban a fogyasztót a vállalkozó, akkor a szerződés semmis, azaz úgy kell tekinteni, mintha a szerződés létre sem jött volna. 

4. A fogyasztó a vásárban vett nem kevés összegért takarót. Ez üzleten kívül kötött szerződésnek minősül?

Válasz:

Nem! Az üzleten kívül fogyasztóval kötött szerződésekről szóló 213/2008. (VIII. 29.) Korm. Rendelet 1. § (5) bekezdése alapján nem terjed ki a rendelet hatálya a vállalkozás vásáron, piacon, illetve közterületen végzett értékesítő tevékenységére. Nem terjed ki továbbá a rendelet hatálya:

a) az építési szerződésre,

b) az ingatlan tulajdonjogának, ingatlanra vonatkozó más jog megszerzésére irányuló szerződésre,

c) a biztosítási szerződésre,

d) az értékpapírra vonatkozó szerződésekre. 

5. Amennyiben eláll a szerződéstől a vásárló, kell-e a használatért díjat fizetnie?- kérdezte több fogyasztó is.

Válasz:

Az üzleten kívül fogyasztóval kötött szerződésekről szóló 213/2008. (VIII. 29.) Korm. Rendelet 4. § (4) bekezdése alapjánelállás esetén a fogyasztó nem köteles megtéríteni a terméknek azt az értékcsökkenését, amely a rendeltetésszerű használat következménye, és nem köteles a termék használatáért használati díjat fizetni. Az átvett termék neki felróható értékcsökkenéséért azonban helytállni tartozik. 

Elállás esetén a vállalkozás nem köteles az átvett vételár, illetve a szolgáltatás díja után kamatot fizetni. 

Nem gyakorolhatja ugyanakkor az elállás jogát a fogyasztó, ha a terméket nem tudja teljes egészében visszaszolgáltatni. Ha azonban részben vissza tudja azt szolgáltatni úgy, hogy a megmaradt rész értéke és használhatósága nem csökkent, a vételár arányos részének visszaszolgáltatását követelheti. 

Ha a szolgáltatás nyújtására irányuló szerződést részben teljesítették, a fogyasztónak a díj visszafizetésére vonatkozó követelésével szemben a vállalkozás követelheti a szolgáltatás már igénybe vett részére arányosan járó díjat. Nem gyakorolhatja az elállás jogát a fogyasztó, ha a szolgáltatást már teljes egészében igénybe vette. 

6. Követelheti-e elállás esetére a vállalkozás bánatpénz megfizetését a fogyasztótól?

 Válasz:

Igen, de csak a kormányrendeletben meghatározott nyolc munkanapos elállási időn túli elállás esetére. A fenti kormányrendelet alapján fennálló elállási jog gyakorlása esetén nem követelhető semmilyen egyéb költség, bánatpénz vagy sztornódíj sem. Annak nincs akadálya, hogy a felek az elállás jogát bánatpénz fizetéséhez kössék. A bánatpénz az elállási jogosultság megszerzésének illetőleg gyakorlásának az ellenértéke. Azonban mivel maga a jogszabály adja meg azt a jogot a fogyasztó számára, hogy a szerződéskötéstől a meghatározott időtartamon belül elálljon, így ezért további ellenszolgáltatás nem követelhető. Ezen időtartamot követő elállás esetére viszont bánatpénz is kiköthető. 

7. Több alkalommal előfordult, hogy termékbemutatós vásárlást követő elállás esetén a kereskedő hónapokig nem adta vissza a már kifizetett vételárat, mondván, semmilyen jogszabály nem ír elő határidőt a számára. Miért nem szerepel a 30 napos visszafizetési határidő az üzleten kívül fogyasztóval kötött szerződésekről szóló kormányrendeletben, miközben szerepel a távollévők között kötött szerződésekről szóló kormányrendeletben?

Válasz:

Sajnálatos módon maga az üzleten kívül fogyasztóval kötött szerződésekről szóló EU-direktíva az, amely nem szól a 30 napról, és amelyet egy az egyben átvett a magyar jogalkotó. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a végtelenségig húzhatja a kereskedő az időt a visszafizetés tekintetében. Az új, még el nem fogadott fogyasztói jogokról szóló EU-direktíva azonban már kezeli a kérdést, és szintén 30 napos visszafizetési kötelezettséget ír elő a kereskedők számára.